Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5

sel járási esküdteket is választanak a szolgabírák mellé. Az esküdtek kötelesek a törvényszéken megjelenni, s a bírósági eljárásban, végrehajtásban a szolgabíráknak segédkezni. Ők a szolgabírák hivatali társai. A nagyobb megyék a XV. században növelik a járási szolgabírák számát, minden szolgabíró mellé két esküdtet is választanak. Zemplén megyetörvényszékén az állandó tagok — alispán, szolgabírák, járási esküdtek — mellett még 1550 körül is nagy számban szoktak megjelenni a törvényszék keretein kívül álló ,,derék, becsületes, emberséges emberek". Ezenkívül Zemplénben is, Hevesben is a XVII. század közepéig fogott bírákra, arbiterekre bízzák a vitás ügyekben a helyszíni megegyezést, vagy a peregyezséget. A vármegye élén álló megyésispánt a XV. század elejétől kezdve főispánnak nevezik. Helyettese, az alispán a XV. század közepéig még a főispán familiárisa, szerződéses magánalkalmazottja, de Mátyás és a Jagellók korában már korlátozzák a főispánnak alispánkinevező jogát. Az autonóm nemesi vármegye kibontakozásának mintegy befejező aktusát jelentette az 1548. évi 70. te, amikor elrendelte, hogy az alispának ezután nem egyedül a főispán által, hanem az egész megye nemességének beleegyezésével választandók. Ettől kezdve az alispán többé nem a főispán magánalkalmazottja, hanem a vármegyei nemesség érdekeinek képviselője, a megyei törvényszék elnöke és ítéleteinek végrehajtója, de a közigazgatásban is a vármegyének folyamatosan talpon álló központi végrehajtó szerve. A nemesi vármegye bírósági szervezete Mohács után, az 1560-as évekig még egyfokozatú. De működését ekkor már helyhez köti az állandó megyeháza, benne a törvényszéki tárgyalóterem.

1 Helyszíni tárgyaláshoz nem igen lehetett ezt a nagylétszámú testületet gyorsan mozgósítani és a tett színhelyére szállítani, különösen a hosszan elnyúlt, terjedelmes megyékben. Ahol pedig megjelent a hódító török, onnét a törvényszék tagjai elmenekültek, s ha beolvadtak is a szomszédos, nem hódolt megye szervezetébe, a bírák számára a kiterjedt hódoltságban való járás veszélyessé, a törvényszék működése a területen erősen korlátozottá vált. A térbeli korlátok mellett időbeli korlátozások is felmerülhettek, miután az év bizonyos szakában rendes törvényszünet, háborús időszakban pedig rendkívüli törvényszünet, juristitium tette lehetetlenné a folyamatos működést. A nemesi vármegye törvénylátó testületének helyhezkötöttségéből, nehézkességéből és a törvényszünetekből eredő bajokat némileg semlegesíteni tudta a bírósági eljárás azon évszázados gyakorlata, mely szerint a törvényszék csakis az érdemi perszaknak teendőit, vagyis az ügy megvizsgálását, megvitatását és az ítélkezést végezte, míg az előkészületi, illetve végrehajtási perszaknak cselekményeit, továbbá a perenkívüli eljárás teendőit is az alispán, szolgabírák és esküdtjeik hajtották végre, ezzel némileg tehermentesítették a törvényszéket. De a fogott bírák közreműködése bárhol a helyszínen, a falvakban, a törvényszék távollétében is lehetővé tette a vitás ügyek gyors megoldását, az okozott károknak és sérelmeknek megegyezéssel történő orvoslását. Ilyenkor mindkét fél egyenlő számban választott magának becsületesnek ismert nemhivatalos személyeket egyeztető bírákuh néha csak kettőt, néha meg nyolcat is, azzal a kikötéssel, hogy döntésüknek súlyos kötbér (vinculum, onus) terhe