Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)
TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5
alatt alávetik magukat, s amelyik fél mégsem alkalmazkodik a fogott bírák döntéséhez, esetleg 100 Ft-ig terjedő bírságot fizet, fele részben a döntést elfogadó másik félnek, fele részben az alispánnak, törvényszéknek, ahová a fogott bírák kötelesek voltak eljárásukról jelentést tenni és a megállapodást írásba foglaltatni. 2 Heves megyéiben 1653-ban és 1673-ban említik a falusi bíráskodás keretei között működő fogott bírákat. 3 A XVI. század közepén az állandósult háborús helyzet, a politikai és társadalmi ellentétek kiéleződése a kártételeknek, bírói elítélést igénylő jogsérelmeknek, az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetettségének olyan tömegét dobta felszínre, amellyel szemben az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelésével, az eljárás gyorsításával, az egyfokozatú megyei bírósági szervezet differenciálásával lehetett és kellett védekezni. Az új helyzetben, az újonnan felmerült igények kielégítésére gyorsan mozgó, törvényszünetekkel nem késleltetett, egy-kétszemélyes bírósági szervekre volt szükség. S amit az élet igénye eleinte csak mint jogszokást vezetett be, azt hamarosan kodifikálta, törvénnyé tette az országgyűlés. A megyei bírósági szervezet differenciálódásának folyamata a szolgabírói hatáiskör kibővítésével és önálló bírói fórummá való fejlesztésével indult el. A jobbágy költözködést szabályozó törvények rendelkezésére a szolgabíró a XVI. század közepétől már önállóan járt el a költözési szabadság engedélyezésének, jobbágyvisszakövetelésnek és jobbágyvisszavitelnek inkább közigazgatási természetű eseteiben, ezenkívül a törvényszék, közgyűlés, vagy alispán kiküldése, exmissiója alapján a perelőkészítéssel, perfolyammal kapcsolatos tanúkihallgatásokat, helyszíni szemléket, határjárásokat, megintéseket, idézéseket végezte esküdtjével együtt. De az 1588. évi 40. te. arra is megadta néki a jogot, hogy a tiszta adósság eseteiben 20 Ft perérték erejéig önállóan ítélhessen, bírótársával, az esküdttel, fellebbezési fóruma pedig a vármegyei törvényszék legyen. Még jelentősebb lépés volt a megyei bírósági szervezet és hatáskör megosztásának folyamatában az alispáni szék felállítása. A tizenötéves háború időszakában ijesztően megnövekedett az ún. kisebb hatalmaskodások száma, birtokháborítás, fegyeveres birtokfoglalás, termés és vagyontárgy elvitele, jobbágyok ós állatok erőszakos elhajtása, előbbiek fogságra vetése, továbbá a testi sértés mindenféle formája, a megverés, vérontás, megsebzés, meg a becsületsértés, gyalázás stb. Ha nemesek követték el ezeket, „potentia mediante", akkor a sértett fél a kár megtérítése iránt a törvényszéken hatalmaskodási, vagy panaszos pert — processus violentialis, querulosus — indíthatott. Ha pedig jobbágyok követték el, akkor a sértett jobbágy földesura indított úgynevezett impensionális pert a sértő jobbágy földesura ellen. A bírósági eljárás ilyenkor nem a büntető, hanem a polgári peres eljárás szabályai szerint folyt, a sértő félre az általa okozott kárért, vagy sérelemért nem börtönbüntetést, hanem pénzbírságot vetettek ki, az okozott kár megtérítésén kívül. Ha nemes volt a sértő fél, a bírság összege 100 Ft, ha jobbágy, akkor 40 Ft. És természetesen vissza kellett adni az elvett vagyontárgyat is. Ezért szokták a violentiálisquerulosus-impensionalis pereket közös magyar elnevezéssel bírságos pereknek nevezi. 1593 augusztusától 1608-ig, a tizenötéves háború befejeztéig háborús törvényszünetet rendelt el az országgyűlés. Ennek folytán a megyei törvényszékek éppen akkor nem tölthették be feladatukat, amikor a legnagyobb szükség lett volna rájuk, amikor a hatalmaskodások 7
