Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Kovács Béla: Flagelláns körmenetek az egri egyházmegyében a XVIII—XIX. században • 47

1755-ben ugyanilyen volt a nagypénteki körmenet, amelyen 244' flagelláns és keresztvivő, 52 egyformáin öltözött leány ós a hívek nagy tömege vett részt. A körmenet alatt a „Könyörülj Istenem" és a „Jaj nagy -kedven tartott.. ." kezdetű énekeiket énekelték. A körmenet délután egy órától három óráig tartott, majd a templom előtt a piacon magyar nyelvű szentbeszéd volt. Ezalatt újabb flagelláns csoport érkezett a rendházból és látogatta meg a szentsírt a templomiban.

29 Az 1756. évi körmeneten 206 flagelláns vett részt, és ugyanúgy zajlott le, mint az 1755. évi. A körmenetben Júdást, a zsidókat, a latrokat, a ruháitól megfosztott Krisztust, a tőrrel átvert szívű Máriát, Veronikát és Mária Magdolnát is megszemélyesítették.

30 Az 1757. esztendei körmeneten 97 flagelláns és 38 keresztvivő vett részt. A körmenetet rövidebb útvonalon tartották: a minoritáktól a patak hídján keresztül a mai Dobó- és Kossuth Lajos utcákon át a f©plébániához mentek, majd innen tértek vissza.

31 Hasonló rendben tartották meg a nagypénteki körmeneteket 1758-ban, 1759-ben, 1763-ban és 1767-ben is.

32 1768 nagypéntekjén a körmenetet már nem tartották meg, mert a püspök ezt megtiltotta, és csak a magánháznál történő disciplinázást engedte meg.

33 A következő évekből nem is találunk adatokat a körmenetek megtartására, helyette csak a nagypénteki szentsír-látogatást említik a bejegyzések. 1775-ben a kordások ugyan megtartották a nagypénteki fiagellálást, de már csak a rendházban.

34 A nyilvános flagellálás szokását a XVIII. század utolsó harmadában •ezek szerint lassanként elhagyták, de az év más ünnepein szokásos körmenetek számát is csökkentették. 1774-ben a Helytartótanács rendeletet küldött az egri püspöknek, hogy a kegyhelyekre vezetett, egy napnál hosszabb körmeneteiket tiltsa meg, mert a jobbágyokat ezek a munka végzésében akadályozzák.

35 Tíz évvel később királyi rendeletre már csak az úrnapi és a kereszt járó napokon megtartott 'körmeneteket engedélyezték.

3

*' A hosszú évtizedekig gyakorolt szokást azonban nem hagyták el, és a minorita kordások társulata szerényebb formában ugyan, de közösen látogatta nagypénteken a szentsírt 'még 1797-ben és 1808-ban is.

37 Ha nem is nyilvános formában, de egyedi vezeklósmódlként még a tilalom után is találkozunk a flagellálással a jezsuita ifjúsági kongregáció nagyböjti áhítatgyakorlataiban.

3s 1773-ban pápai bulla törölte el a jezsuita rendet, s így a ránk maradt források is csak eddig az időig szólnák a kongregáció működéséről. A szokás az erősen vallásos hívekben azonban tovább élt. 1804-ben. Bóta Ferenc, Bodó Imre és Gyulai Mihály egri, hatvani hóstyai lakosok több társuk nevében azzal a kéréssel fordulták a nagypréposthoz, hogy nagypénteken a minoriták rendházában flagellálhassák magukat, mert „atyáinktól vettük tanúságát. .. nagy pénteken . . . magukat disciplázrni..." A nagyprépost a flagellálást nem engedélyezte, bár a kérvény szerint a vezeklést „rejtek helyen" végezték volna és senki sem látná őket.

39 1813-ban az egri egyházmegyében vizsgálatot tartottak a flagellánsok felderítésére. Az okot az szolgáltatta, hogy 1812. szeptember 7-én Máriapócson a Kisboldogasszony napi búcsú előestéjén a búcsúsok flagellálták magukat. A hír a Helytartótanácshoz is eljutott. Utasították az érseket,, 50