Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)
TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5
Heves megyének a Mátrától északra fekvő, „Mátrán inneni" falvaiból a megyeszékhelyre vezető utat a peres felek, megidézett tanúk kocsin, szekéren egy nap alatt megjárhatják. Ezért a szolgabírák erről a megyerészről Fülekre idézik be tanúvallomásra a jogkereső fél által megnevezett tanúkat. Itt, a megyeszékhelyen laknak a nem hódolt szolgabírák, itt van a megyei börtön és hóhér, tehát az elfogott és ideszállított gonosztevőt pallosjogú földesura itt, Füleken, a szolgabírák mint törvényes bizonyságnak jelenlétében elítélheti, az ítéletvégrehajtás eszközei is rendelkezésre állnak. A füleki megyeszékhely tehát egyben a járási székhelyek szerepét is betölti, csupán Gyöngyösön lakik időnként (hódolt, vagy nem hódolt?) szolgabíró. 44 De a Mátrán túl fekvő megyerész, vagyis az egri törökök által erősen veszélyeztetett Tárna járás, „Eger tartománya", meg a távoli, terjedelmes Tisza járás területén már a bentlakó, hódolt esküdtekkel kénytelen a megye alispánja és törvényszéke elvégeztetni a törvényes dolgokat. Erre nézve az alispán egy hatalmaskodási perben 1677-ben így rendelkezik: „Ez idéző pechétemet látván Heves és Külső Szolnok uniált vármegyékben lévő paraszti községh, hagyom és parancsolom 24 forint bírságh alatt, hogy valakik Nagytúr város lakossi közül az méltóságos Rákóczy Ferenczné őnagysága instantiájára tiszaszdlóki Csizmadgyia János és tiszanánai Péntek Benedek eskütt uraimék eleiben fognak idéztetni, kiki előállyon az hitre (esküre) és valamire kérdendők lesztek, hiti után vallyátok meg igazán,. .. hogyha fellyül megnevezett bírságot ell akarjátok kerölni. Kelt a füleki várban, Tassy Mihály alispán." Ugyancsak 1677-ben a mezőtúri nemes Kovács Pál ökreinek elhajtása miatt indított hatalmaskodási perbein a két hódolt esküdt: „Én, tiszanánai Péntek Benedek, Heves és Külső Szolnok vm-nek edgyik esküttje, tiszaszalóki Csizmadia János, ugyan félül megírt vármegyének edgyik esküttyével mentem ki vármegye viceispánja commissiója mellett Tűr városában lakozó Kovács Pál uram instantiájára tanúinak hit szerint való beszedésére." A kihallgatott tanúk mezőtúriak voltak. Mindkét vállomásjegyzőkönyvet Péntek Benedek saját kezűleg írta meg, társával együtt aláírva, Fülekre, az alispánhoz juttatta. 1677-ben az alispánnak Fülekről keltezett commissiója mellett Erdőkövesdre tanúkihallgatásra, „bizonyságoknak beszedésére" megy ki két esküdt. Ugyanakkor „én, tiszanánai Péntek Benedek edgyik eskütt, tiszaszdlóki Károli Csizmadia Jánossal, a vármegye edgyik esküttyével Fegyvernekre mentem ki.. . tanúk beszedésére". Az általuk felvett vallomásjegyzőkönyv hátlapjára a vármegye helyettes alispánja Fülekre a következőket írta: „Tiszabői Lipcsei György assignálta (adta) kezemhez ezen attestatiókat (vallomásjegyzőkönyveket), nemzetes Péntek Benedek és Károli Czizmadia János uraim kezektül Tiszanánárul hozván él híven"/ 15 Pest, Pilis, Solt vármegyék példájára elrendelte Heves megye is, hogy a távoli falvakban az alispán megbízó levele alapján két írástudó hódolt esküdt vegye ki a felperes által kívánt tanúvallomásokat. 46 Nemcsak a megintés, idézés, bizonyságszedés, határjárás, helyszíni szemle, hanem a perbeli ítélet végrehajtása is olyan törvényes dolognak minősült, ahol a bírósági emberek részéről a helyszínen való megjelenés elkerülhetetlen volt. Például a hatalmaskodási perben az ítélet rendszerint úgy szólt, hogy a perben eljáró egyik bírótárs az erőszakosan elvett vagyontárgy birtokába a jogos tulajdonost a helyszínen helyezze vissza.
