Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)
TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5
lyes biztonságát, életét veszélyeztették. Azt is tudjuk, 'hogy a szolgabírák, ezek a jómódú földesurak „a török félelme miatt" meni mertek járásukban, a török hódoltságban levő birtokaikon lakni, hanem a törökmentes Felvidéken, Erdélyben, Dunántúlon, ottani birtokaikon telepedtek meg. Több esetben arról tudósít a vármegye, hogy alispánja és szolgabírói egytől egyig a megyeszékhelyen, Füleken laknák, fiatalabb éveiben a füleki vagy más királyi végvárakban (katonáskodnak, mint várkapitányok, tisztek, vitézül forgatják a kardot, ölik, vágják ellenségüket, a rabló törököt. Ez a körülmény bizonyára nem tette őket kívánatos személyekké a török hatóságok szemében. Hivatalos kiadványaikra vezetett névaláírásukon látszik, hogy könnyebben forgatták egykor a kardot, mint öregebb éveikben a lúdtollat. Bár a menekült vármegye nemesi közönsége joggal féltette a hódoltságban tevékenykedő szolgabíráinak életét „a nagyobb galibától", mégis akadtak kevésbé „vétkes" tisztviselők, akikkel szemben, személy szerint, á török hatóságok türelmesebbek, közömbösek voltak. A hódoltság korának kiváló ismerője, Takáts Sándor nem egy személyes levélváltásnak, jószomszédi kapcsolatnak példáját idézi műveiben. 3 '' 1 Amelyik tiszttel szemben a töröknek nem volt elszámolnivalója, azt hivatalos dolgai elintzésésére beengedte, feltéve, ha a tiszt „a járásába mentelit" küldönc útján az illetékes szandzsákbégnek előre bejelentette. A Heves megyei földesurak Gyöngyös városát alkalmasnak és valamennyire biztonságosnak látták arra, hogy közülük egyesek ott lakjanak. Gyöngyös, a kettős megye legnépesebb és viszonylag leggazdagabb települése, szultáni birtokot képező khász-város volt, ennélfogva az egri pasák és az illetékes hatvani bégek tiszteletben tartották mezővárosi jogait, önigazgatását, városbíráját és tanácsát. A gyöngyösi polgárok a szultáni kincstár részére sommás adózást teljesítettek, így a régi -nemességgel rendelkező birtokos földesurak adómentességét nem fenyegette közvetlen veszély. Híres szőlőhegyei vonzották a birtokvásárló nemeseket. Magyar földesurai részben mágnások, részben vagyonos középbirtokosok: Rákóczi, Forgách, Koháry, Eszterházy, Erdődy, Dósa, Bossányi, Haller, Széchényi, Almásy stb. egyben gyöngyösi szőlőbirtokosok is voltak. Egyik-másik földesúr időnként itt lakott, s ha szolgabíróvá választották, akkor itteni lakása egy-egy évre, szolgálatának tartamára, járási székhellyé lett. De a szolgabírónak a hódoltságban való lakása igen ritka kivételnek számított. A nemesi vármegyének a hódoltságba való behatolása nem is annyira rajtuk, hanem elsősorban a hódolt esküdteken keresztül valósult meg. Az esküdteket a vármegye legszívesebben az újonnan megnemesített armalisták közül válogatta ki. A XVII. század közepén, különösen a két Ferdinánd és I. Lipót uralkodása idején nagy arányokat öltött a módosabb jobbágyok megnemesítése. A jobbágy állapotból való kiemelkedés első állomása abban állt, hogy a jobbágy, aki valamilyen különleges szolgálatot tett, pénzt kölcsönzött földesurának, viszonzásként felszabadíthatta önmagát, házát és jobbágytelkét a földesúri szolgáltatások és joghatóság alól, s földesura elbocsátó levelét, manumissiójával szabadossá, libertinussá lett. Ezt követte a címeres nemeslevél, armális kieszközlése a királytól, esetleg éppen földesura támogatásával. Armálisát a vármegyén kihirdettette bevették a vármegye nemesei közé, a nemesi univerzitásba. Most már birtokképes lett, egyik23
