Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5

másik a Felvidékre költözött, ott vásárolt birtokot, de nagyobb részük mint armalista nemes megmaradt régi falujában, most már felszabadított jobbágytelkének jövedelméből élt, kis birtokát maga művelte meg és mint egytelkes nemes magyar részre legfeljebb megyei taksát fizetett, de hadiadót nem. De ha nemességét a zsitvatoröki békekötés után nyerte, török részre továbbra is a jobbágyokkal együtt adózott, hódolt nemes maradt. Ez viszont azzal az előnnyel járt, hogy a hódoltság területén szabadon mozoghatott. Magyar nemessége meg biztosította számára a füleki megyegyűlésen való megjelenés jogát, a királyi országrészen való mozgási szabadságot. Heves és Külső-Szolnok egyesített vármegye közgyűlésén 1655-től 1683-ig 174 címeres nemeslevelet hirdettek ki. A XVII. század elejétől megnemesítettek száma meghaladta a 200-t. 1675-ben 296 armalistát és 115 birtokos nemest vettek számba, a kettős megyének kb. 160 falujában

3 1675-ben jobbágyős földesúr, armalista nemes I. Gyöngyösi járásban 42 143 II. Tárna járásban 31 76 III. Mátra járásban 31 27 IV. Tisza járásban 11 50 Az armalista nemesség zömmel a gyöngyösi járásban, kifejezetten Gyöngyös városban csoportosult. 1675-ben a járás 143 armalistája közül 95 lakott Gyöngyösön, 9 a szomszédos Gyöngyöspüspökiben. A tiszai járásban Szajol és Dévaványa egészen nemesi községekké váltak. Ennék ellenére sem a tiszai járásban, sem általában a megye falvaiban nem volt bő választék nemesekben. Ha azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a vármegye univerzitása a nemességnek mely rétegéből választotta tisztikarának tagjait, akkor az derül ki. hogy a szolgabírák között a vagyonosabb birtokos nemeseken kívül kevés számmal akadnak armalisták, de az esküdtek zöme armalista volt, túlnyomóan olyan egytelkes nemes, aki megnemesítése után is a járásban, a hódoltságban lakott, a töröknek adózott, szóval hódolt nemesnek számított.

30 A vármegye univerzitása az évekint tartott tisztújító közgyűlésen előbb az alispánt és a négy járás szolgabíráját szokta megválasztani, majd a következő napon, vagy szükség szerint évközben kerül sor 12 esküdt megválasztására úgy, hogy előbb ketőtt-4cetőtt a három Heves megyei járásba, majd másik hatot külön a tiszai járásba, az egykori Külső-Szolnok vármegye részére választottak, tekintettel annak aránytalanul nagy kiterjedésére és a megyeszékhelytől való távolságra. 1657-ben például ebbe a járásba tiszaroffi, dévaványai, mezőtúri, tiszaburai, tiszaszalóki nemeseket tettek meg esküdtékké.

37 A szegényebb kisnemeseket vonzotta az esküdti hivatallal járó napidíj, bírságokból való részesedés. Előfordul, hogy egy szajoli nemest abban a pillanatban tettek meg esküdtté, amint nemeslevelét kihirdették.

38 A nem hódoltak mellett egy-két hódolt szolgabíró, sok hódolt esküdt: ezek alkották a nemesi vármegye végrehajtó apparátusában azt a gárdát, mely a hódoltságban is szabadon mozoghatott, s eljárhatott mindazon „törvényes dologban", ahol a helyszíni megjelenés elkerülhetetlen volt.