Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)
TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5
főbb és legterhesebb kötelességévé vált. Az 1658 utáni háborús helyzetben időnként, majd 1672 elejétől az adózás új módjáról szóló királyi parancsok folytán rendszeresen is, a terményadózás lépett a korábbi pénzadózás helyébe. A vármegye kénytelen ember- és lóporciókat, élelmiszeréket, abrakot, szénát szállítani az ónodi és szendrői magyar végvárba, A szolgabíró gondjai növekednek nemcsak a közlekedés, szállítás nehézségei miatt, hanem azért is, mert bujdosók, török portyázok lesnek a német katonasághoz igyekvő szekerekre. Egyre-másra katonai karhatalomra van szükség az adó behajtásánál, fegyveres kíséret kell az Önodlba tartó szekerek mellé. De a szolgabírák erre az útra alig mertek már vállalkozni, mert a törökök, bujdosók és kurucok úton-útfélen ólálkodtak, a szekereket elfogták. A felsőpárti szolgabíró életveszélybe került a járásban. 25 A megye a terményszállítás nehézségei és veszélyessége miatt évről évre ismét készpénzre váltatja át a terményadót és a királyi végvárakhoz teljesítendő inigyenmunkát, kétségbeesetten hivatkozva a török szörnyű torkára, melyben Heves megye éppen most vonaglik utolsót. De a pénzváltságot sem tudják behajtani a megye háromnegyed részéből, a Mátrán túl fekvő megyerészből. Ezért az alispán kölcsönt vesz fel, vagy pedig rendkívüli pénzadót vet ki a mágnásokra, birtokos nemesekre. A török a magyar király részére történő adószedést általánosságban nem kifogásolhatta, hiszen ennek jogosságát a zsitvatoroki békeegyezményben elismerte. De 1672-től kezdve a német haderő részére történő terményszállításokat már akadályozni igyekezett. 1672-ben a megye közgyűlése arról tájékoztatja a főispánt, hogy a szolgabírák „az holdult portáktul" csak nagynehezen tudják behajtani az adót, mert a török hatóságok nem engedik meg, hogy a szolgabíró adófizetésre maga elé idézze a lakosságot. Ugyanakkor Dévay János, a tiszai járás szolgabírája jelentette, hogy „Süíyrül és Rofrul szokás szerint beküldvén az szolnoki bekhez, értésére adván járásába mentelit (a bég), azt parancsolat különben meg nem engedi szedni az contributiót (adót), hanem hozzon az egri pasátul oly levelet, mely mellett szabadon szedhesse, mivel a németek számára sohasem szedtek Tiszántúl ezen a földön annyi pénzt. És így abbahagyván a pénzszedést, eljött". Ebben a helyzetben nem sokat segített a bécsi haditanács, illetve a szepesi kamara elnökének azon parancsa sem, hogy akik az adó fizetését megtagadják, azokat a végvárakból kiküldött fegyveresekkel el kell fogatni és a várbörtönben fogságban tartani mindaddig, amíg önmaguk, vagy helyettük a falu lakossága a hátralékos adót be nem fizetik. 27 Ugyanakkor viszont a haditanács szigorúan tiltotta a magyar végváriak portyázásait, hogy a török ne találhasson ürügyet a fegyveres beavatkozásra. 28 A szolgabíró adóbeszedő tevékenységének sikerét nemcsak a török, hanem a táj természeti adottsága is akadályozták. Ezek mibenlétéről az alábbiakban tájékoztat a megyének adómérséklés iránt esedező előterjesztése 1653-ból, röviddel azután, hogy Ampringen Gáspárt a király Magyarország kormányzójává kinevezte. A megye a török végvárak között, teljesen a török torkában van. A szolgabírák adószedés végett járásukban életük veszélyeztetése nélkül nem jelenhetnek meg. A hátralékosokra azért nem vihetnek fegyveres karhatalmat, mert a végváriak portyázását a felső hadvezetés tilalmazza. Amikor az állami kapuadót a megye az előző években még pénzben vetette ki a jobbágyportákra, a török még nagyobb 29
