Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5

összegeket követelt, kétszer, háromszor is egy évben. Az újonnan rend­szeresített terményadó szállítása a távoli falvakból és hegyes tájakról az Itteni vasalatlan szekereken igen nehéz. A fogyasztási adót az elszegénye­dett falvak nem képesek fizetni. A mágnások és birtokos nemesekre azért nem lehet kivetni a felére redukált rendkívüli hadisegélyt, mert ezek nem ;a megye területén, hanem Erdélyben, a Felvidéken, Tiszántúlon, Dunán­túlon laknak, legtöbben a királyi végvárakban katonai szolgálatot telje­sítenek. A megye hegyes tájrésze terméketlen, az itteni lakosság saját gabonaszükségletét kénytelen az Alföldről beszerezni, de a szállítást ilyen ^esetben is akadályozza a török. 29 Egerszalókon 1677-ben az ónodi és szend­rői magyar hajdúk azért nem mernek élemiszereket rekvirálni, „mivel­hogy az egri Kara Ibrahim lévén az urok és másképpen is a vár töviben lévén, nem mernek megkárosodásokra járni". 30 Amikor 1676 táján a kuruc fegyveresek élelmiszert rekvirálva járták a megyét, válaszul Strassoldo generális német zsoldosokat küld a kuru­cokkal szimpatizáló falvak, többek közt Poroszló nyakára: „1676 őszei Strasoldo generális uram csata alkalmatosságával rajok küldvén az hada­kat, házokat félverték, ládáikat felrontották, az emberekrül, férfiakrul, ifjakrul, asszonyokrul, leányokrul, szüzekrül minden ruhájokat levonták és mezítelen hadták. Immár az falu lakossi az utcán fel s alá mezítelen járván, síttanak, ríttanak . . ."' il A kurucok főleg a Mátrától délre fekvő megyerészen működtek. Ezért a királynak hódoló nemesi vármegye csak a Mátrától északra, a 'felsőpártiak szomszédságában tudott biztonságosan működni. Nem lehe­tett tovább tilalmazni a fegyveres karhatalom alkalmazását. 1675-ben a megyei közgyűlés elrendelte, hogy ha a szolgabíró az adóhátralék behaj­tására kénytelen katonai karhatalmat igénybe venni, akkor a Mátrától északra fekvő megyerészen minden hátralékosra 12 Ft végrehajtási bírsá­got vethet ki, a Mátrától délre kétszer annyit. 32 A hódoltság utolsó éveiben, a felszabadító háborúik idején a szolga­bíró csak fegyveresek kíséretében merészel megjelenni járásának falvai­ban, melyeknek lakóit az egyre súlyosbodó kivetések végsőkig tönkretet­ték. Ezért fegyveres nyargalókat fogad fel, a hátraléki bírságokból fizeti őket. S ha a nép a hegyekbe menekíti előlük marháit és adóba lefoglal­ható értékeit, az adószedő oda is utána küldi kémeit, fegyeveres szolgáit, •nyargalóit: „Nemzetes Balog Mihály uram szolgabíró lévén, járásában lévő restantiákat minden erejével és igyekezetével mesterkedett azon, hogy mennél jobban beszedhesse. Az szegény embereket megfogatván, tömlöc­zöztette. Katonákat is fogadott... Csohány Márton reáadta magát több társával együtt, hogy az Tárna mellé és Eger tartományára menvén, amint Balog Mihály uram akarta, embereket hoztanak volna, vagy marhát haj­tottanak volna, de az török és kurucz sűrűn való járása miatt való felemé­re nézve nem mertének elmenni .. . A tanű jobbágyát is megfogadta kém­nek: ha az őkegyelme járásábul marhákat Besztercze felé hajtanának, avagy az emberek arrafelé mennének, minden embertül — ha Balog Mi­hály uramnak megmondgya — 50—50 pénzt ígért őkegyelme .. . E tanút is kérte: kémlelje meg őköt: vannak-e az őkegyelme járásába, válók, majd reászorítja eőköt az restantiák végett. Arra azt felelte Bulyovszky viceis­pán uram: hadgyon békét nekiek, mert ez a föld nem olyan, mint más, iközel lévén Eger, az töröknek elárulhatná az szegény ember, magukon 2L

Next

/
Thumbnails
Contents