Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5

csárságra többedmagával ráütöttek és akit levágtak azon jancsárok közül,, ott azon helyen hanták a testeket halomba és ott azon Tárna szögiben azon domb azon esteknek lenne halomja." ü Ugyanakkor a lakóhelyéről elűzött magyar lakosság egy része szabad legényként, hontalan csavargóként dúlta a hódoltság falvait. A végvárak elbocsátott, éhező hajdúi csapatokba ve­rődve rácsaptak a váraikból kijáró törökre, áruszállító kereskedőkre, vá­sárokra, veszélyeztették a közlekedést. 1636-ban, arról ír az egri pasa di­vánja, hogy emineknek, vagy embereiknek gyakran járni: istenkísértés. 10 Amikor a borsodi véghelyekre a magyar hajdúk helyett német zsol­dosokat hoztak be, ezek tétlenül szemlélték a török részéről a magyar fal­vakban elkövetett sarcoltaitást: „Az egri török gyakorta kicsatáz... Amely német vitézek pedig mostan (a magyar) végházakban tartatnak, a sze­génységet infestálják (zaklatják), sok insolentiákat (jogtalanságot) csele­kedvén rajtok. Gyakran kinn lézengenek az németek. Miskolcz városába is együtt condicálván (a dikaadót együtt szedvén, sarcolván), azon néme­tek a törökkel, nemhogy offendálták (megtámadták) volna őket, de kezet fogván beszélgettek, kiknek szólt a török: nem bántunk, sógor, titeket, csak magyar kell nekünk.'^ 1 1657-ben újból háborús korszak kezdődött, a török hatalom ismét tá­madó hadjáratokba lendült, II. Rákóczi György lengyelországi kalandja miatt hadat indított. 1658 J ban az átvonuló török és tatár sereg egy hóna­pon át táborozott Külső-Szolnok megye területén, elpusztította Tiszaföld­várt, Dévaványát. 12 Ugyanakkor az ellene küldött királyi had Besztercé­nél táborozott le, azonnal követelve az élelmezéséhez szükséges termé­nyeket, gabonát. A megye részére előírták a részleges felkelést. Eddig a nemesi insurrectiót a hódolt vármegye vpénzen szokta megváltani, hiszen közismert dolog volt, hogy a hódoltság területén a személyes felkelés a török fegyveres visszaütését és a vármegye pusztulását vonná maga után, ezenkívül a felkelésre kötelezhető megyei birtokos nemesség nem Heves­ben, hanem a Felvidék megyéiben lakott és más megyék bandériumában katonáskodott. Ezúttal, 1658-ban azonban a pénzváltságot sem tudták ki­állani, mert „a török tábor opprimálta, a tatár nagyobb részét elrabolta s ami szegénység (jobbágyság) megmaradt, futófélben vagyon". Az 1661. és 1662. évben a király „hazánk ótalmára rendelte a német militiát, a katonaság őfelsége pénzén fog élni", de adjon a megye a német katonaság tartására kenyeret, sört, szénát, zabot. A vasvári békekötés után 1664-ben a szegény nép mind a török, mind a német és magyar kato­nák által „a zsarolások minden nemével üldöztetik". Az országos elégedet­lenség miatt Wesselényi nádor 1665-ben Kassára tanácskozásra hívta a felvidéki vármegyéket. Erre és a soronkövetkező megbeszélésekre Heves megye is elküldte követeit, de I. Rákóczi Ferenc fegyveres felkelésének támogatásától óvatosan távoltartotta magát. A Wesselényi-összeesküvés leverése után a rendek politikai jogainak és az ország önállóságának fel­számolására törő király —' I. Lipót — a felvidéki végvárakat idegen zsol­dosokkal rakta meg, az addig is rosszul fizetett magyar végvári hajdúkat szélnek eresztették. Ezek néhol már martalóccá züllöttek, a rablók, tol­vajok, gonosztevők számát szaporították, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztették. A császári zsoldosok élelmezésére igen súlyos termény­adókat, a városokban a húsra és szeszes italokra fogyasztási adót, ún. accisát, továbbá a falvakban is fejadót, ún. decapitatiót vetettek ki, a köz­munkák árát felemelték. 15

Next

/
Thumbnails
Contents