Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Bakos József—Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei I—II. Eger • 1973. (Ism.: Kovács Béla) • 107

Könyvismertetések Bakos József—Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. I. A külterület., nevei, Eger, 1972. II. A belterület nevei, Eger, 1973. I. Az Egri honismereti és helytörténeti füzetek 3. és 4. számaként jelent meg.. a fenti kiadvány. Mint az I. kötet előszavából kitűnik, a Heves megyében is megindult földrajzi névgyűjtés keretében született meg a munka. Nagy várakozással vettük kézbe a köteteket, mert a szerző-szerkesztő eddigi munkásságát ismerve feltételezhettük azt, ami a mű előszavában ie olvasható: „Nemcsak a helytörténeti kutatók számára nyújt majd tanulságos adatokat, hanem a magyar névtudomány művelőinek is." (I. 7.) Különösen annak örültünk, hogy nemcsak a ma élő neveket tették közzé, hanem a történeti névanyagot is. A forrásokhoz nem mindenki fér hozzá, aki a helytörténet iránt érdeklődik; e munkát tehát bizonyos értelemben forráskiadvány jellegűnek- véltük. A földrajzi névgyűjtés munkája hosszantartó, nehéz és fáradságos, eredményei nem látványosak, de a nyelvtudomány, a településtörténet és történeti földrajz szempontjából felbecsülhetetlen értékű akkor, ha megbízható, pontos adatgyűjtés az alapja. Ha nem így történik, akkor az adatokat felhasználó kutatókat megtéveszti és helytelen következtetésekre ad alkalmat. Ennek megelőzése érdekében kénytelen voltam a Magyar Nyelv 1973. évi 2. számában (= MNy LXIX, 246—-252.) részletes észrevételeket tenni, elsősorban az I. kötet középkori névanyagával 'kapcsolatban. A II. kötet megjelenése után ismét erre kényszerülök. Erre egyrészt a két kötet összevetése ad módot, másrészt a II. kötetben is megtalálható pontatlanságok miatt, amelyek az adatok egy részét csak a kritikai észrevételek után teszik hitelesen felhasználhatóvá. II. Mielőtt részletesen észrevételeimet megtenném, néhány általános, mindkét kötetre jellemző hiányosságra mutatok rá. 1. A történeti nevek közlése során a szerzők általában csak egy nagyobb levéltári egységre, egy-egy kötetre hivatkoznak, a kötet évszámának, vagy jelzetének megadásával, de nem közlik a lapszámokat. Ez apró pontatlanságnak tűnik ugyan, de bosszantóvá válik akkor, ha valaki a közölt névanyag alapján bővebb. adatokra is kíváncsi lenne. Ebben az esetben ugyanis a terjedelmes jegyzőkönyvi köteteket végig kell olvasni, hogy a közölt adatot megtaláljuk. A tudományos munkákban szokásos közlési gyakorlat is kötelezővé teszi a pontos jelzetelést 2. A két kötet közlési módjában eltérés tapasztalható. Az I. kötetben a földrajzi nevek népnyelvi, nyelvjárási alakja áll az első helyen, a másodikon a köznyelvi alak, a II. kötetben ez a rend fordított. Tekintettel arra, hogy a kéi; kötet tulajdonképpen egységet alkot, indokolatlannak tartom ezt. 3. A nevek minősítése nem egységes a két kötetben. A külterület neveinél ilyen kategóriákat használnak: „kihalt", „ma már ismeretlen", „alig ismert" nevek, a bei-területnél viszont csak az „élő név" és a „történeti név" minősítés fordul elő. A történeti név alá sorolták azokat a neveket, amelyek „a város történetének egy-egy szakaszában megnevező szerepet válatak" (II. 3.) Az „élő név" kategória használata megtévesztő, mert ide tulajdonképpen csak a hivatalos neveket sorolták, de még élő névanyagot is a történeti nevek közé osztottak be. 4. Sajnálatos, hogy nem vállalkoztak a szerzők, a teljes névanyag lokalizálására. Ez különösien a belterület történeti névanyagánál nem okozott volna nagyobb nehézséget, csak több munkát. Nem értek egyet azzal a megállapítással, miszerint „erre a források is kevés támpontot adtak" (II. 3.), legfeljebb azzal a 107