Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)
Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85
Végül a legények mellé állított gyenge inasokról szólnak a mesterek. „Semmi köze ahhoz a legénységnek, mert egy Egri Purgernél sem dolgoznak olyanok." Ha az uraság elégedett és kifizeti, — jobb ha nem szólnak. „Akiket illetne, azoU nem panaszkodnak, ne legyen szálka ez a legények szemében sem" ... Befejezésül megkövetik a magisztrátust a késésért, távol lételük és munkáik miatt késtek, „azonban maradunk minden buzgósággal Nemes Magistratusnak Eger, die 21 a Juny. 790, alázatos szolgái Kőműves, Áts, és Keő Faragó Mesterek egyetembe". 2 ' A legények bejelentése, panaszkérvénye, de különösen a mesterek válasza eresen szubjektív, nem tárgyilagos nemcsak egymással szemben, de saját beterjesztésükön, válaszukon belül is ellentmondásos. Ilyen hangon és ilyen állásfoglalással e korban már nem lehet érdemben az ügyhöz nyúlni. Ezért rendeli eh a tanács, hogy a hónap végén, 30-án, mind a két fél képviselői jelenjenek meg előtte, hogy szóban tisztázzák a villongások okait, és békességet tegyenek. 30 A legények ehhez tartották magukat. Abbahagyták a munkát, összegyűltek, megbeszélték a mondandókat, s egy akaratra jutván Magurányi József kőműves és Heffer Mátyás ácslegényt küldték a városházára, hogy a szóbeli feleletet megadják a magisztrátus kérdéseire. „Egy bizonyos személy" elutasította őket úgymond: ,,a mesterek nem, szóval, hanem írásban fognak hétfőn magok feletettyeket bé adni", azért ők is írásban adnák be feleletüket a vitás három pontra. A mesterek e tettéből a legények azt a következtetést vonják le, hogy a maguk akarata szerint akarnak járni, a magisztrátus szavát nem veszik komolyan, a legényeket pedig egyáltalán nem veszik semmibe. Hiszen annyit megérdemeltek volna, hogy üzennek nekik a mesterek valamelyik inassal, („mert ki 8, ki 10 inast s ennél többet is tart a privilégium ellen") s akkor nem kellett volna a munkájukat abba hagyni, s nem vesztettek volna napszámbérükből. Kérik is a magisztrátust, vonja felelősségre a mestereket, adják okát, amiért áthágták a tanács határozatát és nekik is hátrányuk volt abból. „Hogy a Kőműves, Áts, Kőfaragó mesterek hozzájok tartozandó legények között régtől való villongás és háborgó egyenetlenség már egyszer lecsendesíttessék, és mindennemű megtörtént fogyatkozások a N. Magisztrátus atyáskodó, rendes gondoskodása által jóra hozzattatnának, mensis Julii oly szóbéli parancsolatot* vettünk, hogy 30-án három punctumokra szóval való megfelelésre mind a mesterek, mind pedig a legények közül a Magistratus előtt megjelenni el ne mulasztanánk. Ahhoz szorgalmatosan tartottuk magunkat." 30 A legények és a mesterek felé egyformán feltett kérdésekből az látszik, hogy a magisztrátus komolyan veszi feladatát. A szubjektív dolgokat elhagyva az ügy lényegi kérdéseit ragadja meg; ezek: a vándorlás, a pénzügy és az elválás. Számunkra ez utóbbi a legérdekesebb. Az első kettő elintézhető rendelettel, vagy az artikulusok, a kialakult szokások megtartásával vagy módosításával. A különválás azonban már a céh évszázados rendjének megbontását jelentené, és a középkori céhes korlátokat 91
