Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)
Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85
széttépve, a mestereiktől patriarchális módon függő legények szabad, munkaerejüket maguk áruba bocsájtó munkásokká lennének. Érdekes ellentmondás: a céhes keretnek őket védő pontjait erősíteni akarják, hogy a céh kötöttségéből a szabadulás útját könnyebbé tegyék. Követelésük, hogy minden inasból felszabadultnak vándorolnia kelljen, többek között számukra bizonyos időre több munkaalkalmat, több keresetet jelent. A céh vagyonából részesedés, az egyenlő elosztás elvének érvényesítése, ha nem is jelent sokat a vagyoni egyenlőség lehetősége felé, rést ütne a mesterek korlátlan anyagi hatalmán a közösségen belül. Végül, az elválásról sokat beszélhettek, é nagy riadalmat kelthetett a témának csak felvetése is, ha a legények írásának egyetlen mondattöredékéből („mestereinktül egy átallyában separáltassunk" 2i ) a tanács felszólításában már önálló pont, s a következő iratok mindegyikében legfőbb probléma lett. A legények válasza a következő. 30 Ad 1. A felszabadult legények vándorlására ki kell tűzni időpontot, mert azáltal a legény a mesterségnek és a jó erkölcsnek tanulására kényszerül, és „ ... a szokat villongás is eltávoztatik". Rövid terminust kérnek a tanácstól. Ha elutasítanák kérésüket és semmilyen határidőt nem tűznének ki a vándorlásra, akkor „itten maradnak a nyakunkon, és ugyanazon villongások fent lesznek, melyek most vágynak". Azonfelül a legényeknek szegyenkezniök kell a nem vándorolt legények munkáján, „mivel senki a maga fészkében nem tanul, mint külső helyeken, ahol a nyomorúság a tanítója, ha nem igyekszik". Ad 2. A mesterek azt szeretik mondani, hogy ők a nekik jutott pénzből a maguk szükségére félre szoktak tenni. Ezt semmilyen számadással nem tudják bizonyítani. De azt sem, hogy a legények közös költségére adtak volna akárcsak egy fillért is. A céh pénzének elosztásában „a szép rendtartást" szeretnék. A legényeknek nem lehet igazuk, de szavuk sem a céhgyűlésen, mert ha ott valamelyikük szól, azzal fizetik ki, hogy „Szakkermentt, itt sokat ne lármázzon! és valóban, ha hasznot tőlünk nem éreznének, mind könynyebben lenne pörünknek vége". Azért: Ad 3. Bármilyen rendet is szab a tanács, tudják, hogy ezután már a mester uraikkal soha csendes békességben meg nem maradhatnak. Csak alkalmatlankodni fognak a nemes magisztrátusnak is. „Azért tehát, valamint országunk béli Pozsony várossában, és másutt is, az ilyetén viszálkodásoknak el távoztatására semmi más orvoslás fel nem találtathatott, hanem hogy a legények a mesterektől separáltattak, és az időtől csendes békességben vágynak", ök sem látnak más módot a gyűlölködés eltávolítására, mint az elválást. Mert világos, hogy a gyűlések azért szoktak lenni, hogy azokon közös tanácskozással mozdítsák elő kinek-kinek a javát. De mit lehet ott végezni, ahol nem szabad szóllani? így van ez náluk. A mesterek letorkolják a szólót, mert még a jó tanácsot sem fogadják el tőlük. „Ha mi is mindnyájan mesterek és nem pedig legények volnánk, akkor a czéhbe jől mehetne a dolog." Remélik, hogy a magisztrátus is hasznosnak fogja ítélni a szeparációt. 92
