Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)

Sugár István: Az elemi iskolai népoktatás Heves megyében 1770—1775 között • 49

1770 —1771 1772 —1773 1774 1775 létszám % létszám % létszám °^ létszám % Fiúk 415 43,59 535 53,02 408 52,64 509 56,05 Leányok 537 56,41 474 48,98 367 47,36 399 43,95 A fiúk és leányok koedukációja általános volt, bár már a 20 évvel korábbi Canonica Visitatio sürgette az iskolások nemenként külön-külön való oktatását, de arra még a nagyobb létszámú iskolákban sem kerítettek sort. Figyelemre méltó, hogy egyedül a tiszanánai kálvinista iskolában folyt külön-külön a fiúk és leányok tanítása. A falusi gyermekek beiskolázásának jobb áttekintése céljából, az összeírás adatait külön táblázatban • állítottuk össze. 3. TANANYAG. A tárgyalás alá vont összeírások adatokkal szolgálnak arra nézve is, hogy az egyes helységek elemi iskoláiban a különböző években, illetve különböző tanítómesterek mit tanítottak. Az első, ami nyomban feltűnik az az, hogy élesen elkülönült az írás és az olvasás tanítása. Általában az olvasás oktatása gyakoribb volt, mint az írásé, — ugyanis több helységben a szülők egyenesen nem óhajtották írásra taníttatni gyermekeiket. Általában három tárgy oktatása dívott a megyei falvak elemi népis~ kóláiban: az írás, az olvasás és a hittan. A jobb, a képzettebb tanító népesebb tanulóinak már név- és igeragozást (declinatio, conjugatio), fogalmazást (comparatio) is oktatott. Sőt néhány helységben egynéhány tanító már a számtan elemeinek a tanítását is bevezette. Egyetlenegy esetben pedig még énektanításról is tudunk. Akadtak azonban olyan tanítók, akik képzettségüknek megfelelően „egészen a syntaccisig"

13 oktathatták volna tanulóikat, ha a gyermekek jártak volna az iskolába, s nem vonták volna el mezei munkára onnan szüleik. De néhány olyan esetről is tudunk, hogy a tanító képes lett volna az úgynevezett „grammatica" teljes anyagának az oktatására is, de csak az alacsonyabb fokú név- és igeragozást oktatta. A hittan tanítása, mint a legfontosabb tantárgy, egyetlen iskola tanrendjéből sem hiányzott, helyesebben hiányozhatott. Általánosságban hetente egy alkalommal nyertek a gyermekek a hit elemeibe bevezetést, de egyes esztendőkben és egyes helységekben rendszeresítették a heti kétszeri, nem egy faluban pedig még a napi hitoktatást is. Sőt akadt olyan helység is, ahol naponta két alkalommal is sort kerített az iskolamester a vallás alapelemeinek tanítására. 4. ISKOLA. Néhány helyen adatokkal szolgálnak az összeírások abban a tekintetben is, hogy állott-e a tanító rendelkezésére külön helyiség az elemi iskolai oktatás céljaira. Még ebben a korszakban is az volt az általánosságban elterjedt gyakorlat, hogy az iskolamester saját lakásában ta54 d