MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1965. október 12. - 1966. április 26.
13. doboz 1965. 10. 12. – 1966. 04. 26. - 225. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1965. október 26. - Oldalszámok - 225. őe. 11. o.
14 Ez a bérezési forma ösztönzési hatását tekintve megfelelően tudja biztosítani a termelőieladatok gazdaságos megoldását, mivel a mennyiségi teljesítés után járó bér egyben a minőségi prémium mértékének függvénye is, Ezzel a bérezési rendszerrel az I. félévben 99,97 %~os teljesítményi átlagot és 17 %-os minőségi prémiumot értek el, mely az alapórabért 5,12 it-ról 6,o2 Pt-ra emelte. Találkozunk a teljesítménybéreknél olyan prémium alkalmazásával is, amelyek - igen helyesen - az egység gazdasági eredményei alapján határozzák meg a prémium mertékét, amennyiben az ónköltség a prémium kifizetésének feltétele, pl. a Mátrai Bánya és Előkészítő Műnél. Külön problémaként jelentkezik a Mátraaljai Szénbányászati Tröszt keretén belül az Bcsédi és Visontai Külfejtésre teljesített dolgozók bérezése, mivel a földalatti üzemrészek megszűnésével a külfejtésre telepitett dolgozók keresete jelentősen csökken.. Itt végeredményben ezres nagyságrendű munkáslétszámról van szó t akik egy részének 15 évet meghaladó földalatti műszakja van és (0 saját hibáján kivül álló okok miatt került alacsonyabb koreseti munkakörbe. Jogilag mindenképpen rendezésre kell, hogy kerüljön ezek munkaviszonyával kapcsolatos kérdéscsoport már osak a nyugdíjazás, de más szempontok miatt is. A munka veszélyességét tekintve a csökkenés indokolt, hiszen a munka földalatti jellege megszűnik. A probléma abban jelentkezik,; hogy a külfejtésen dolgozó, közvetlenül széntermelést furó-robban— tó vagy fejtő munkát végző dolgozók, gépkezelők nem a produktív jellegnek megfelelően kerülnek elbírálásra. A külfejtésnél alkalmazott legjobb bérezési rendszer kialakításához mindenkor kellően tájékozott vezetőkre van szükség. Azonban e téren a hazai tapasztalatok még nem elegendőek ahhoz, hogy a kialakult bérezést véglegesnek tekintsük, illetve sokkal rovi- . debb időö belül változás szükséges, mint a földalatti béreknél, • ahol hosszú évtizedes gyakorlat alapján alakult ki a jelenlegi helyzet. Helyenként a nagyobb szaktudás, a nagyobb gyakorlat is kifeje-7 zésre jut a bérezésben, főként ott, ahol a dolgozók nagyobb része szakmunkás. Ez leginkább a személyi béren alapuló bérezési formánál tapasztalható elsősorban gépipari üzemeinknél. Hát-, ránya abban mutatkozik meg, hogy a fiatal, de tudásban, szorgalomban élenjáró szakmunkások ösztönzését nem szolgáljai sőt bérfeszültséget idéz elő* a a probléma elsősorban a vállalati, átszervezések óta került előtérbe. így pl. az EIVRT Félvezető és Gépgyáránál a VIII. kategóriába tartozó személyi órabért csak 15 év szolgálati idő után lehet biztosítani, holott a gyár fennállása óta még nem telt el 15 év, másrészt számtalan 15 évnél alacsonyabb.szolgálati idővel rendelkező szakmunkás dolgozik ezen területeken, akik tudásban, szorgalomban eléröék az idősebbeket. Ennek következtében az ide tartozó munkahelytől idegenkednek a fiatal szakmunkások. De kifogásolható ez a módszer azért is, mert a kategorizálás, nem a végzett munka bonyolultságát - nem munkakategória -, hanem a besorolás szerinti órabérek alsó és felső határát foglalja magában. Lj£vflfár_J m N
