MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1965. október 12. - 1966. április 26.
13. doboz 1965. 10. 12. – 1966. 04. 26. - 225. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1965. október 26. - Oldalszámok - 225. őe. 12. o.
Az időbóres dolgozók anyagi ösztönzésére leginkább a premiumot használják fel, főként azon vállalatoknál, gyáregységeknél, ah^l a gyártási profil jellege, szervezete ezt megköveteli. Ezen üzemekben a közvetlen term*' lésnél a vegyi folyamatokból álló műveletek külső jellegű mennyiségi szorgalmazása erősen a minőség rovására menne, ezért célszerű a kihozatali mutatók növelésének, minőségi prémiummal való ösztönzése, /élelmiszer és épitőanyagipari üzemek/ A prémium ösztönző jellege hat'még a gépek ? berendezések karbantartását, javitását végző u.n. karbantartóknál is, kiknek prémiuma a gépek gazdaságosabb működéséhez, kapacitáskihasználásához, illetve egy kisebb termelőegység /üzem, műhely/ eredményéhez kapcsolódik. Az improduktív területek nagyrészén sima időbért alkalmaznak, ahol a jobb és eredményesebb munkára való ösztönzésnek különösebb formái nem találhatók. Meg kell jegyeznünk, hogy a munkás alapbérekben nem megfelelőek a bérarányok a segéd- a betanitott és a szakmunkások között^ mivel viszonylag kicsi az eltérés a szakmunkások és betanitott A munkások bérezése között. Vállalataink, gyáregységeink - egy-két jó példa ellenére - még . kevésbé törekednek a munkás állománycsoportban létszámmegtakarításból származó bérmegtakarítás átlagbérnövelő eszközként, mint anyagi ösztönző módszerként történő felhasználására. Még olyan üzemek sem élnek ezzel a lehetőséggel, ahol állandó létszámhiánnyal küzdenek, pl. a kőbányáknál, téglagyáraknál. Ez azt bizonyitja, hogy üzemeink vezetői nem látják még eléggé a munkaerőhelyzet és a termelésnövelés'termelékenység emelkedéséből' származó részének összefüggését. Az alkalmazottaknái az^anyagi érdekeltséget elsősorban az alapbér hTvat<9tt biztos"i¥ani. Általánosságban elmondhatjuk, hogy részben a béralap adta lehetőségek, részben szübjjektiv vélemények miatt a kellő differenciáltság nem biztosithato. A besorolásnál megvalósított loo-2oo Ft-os alapbérkülömbségek nem elegendőek ahhoz; 4| hogy a valóságnak megfelelően differenciálják az alkalmazottakat. w Az önálló ós felelősségteljes munkakörök mellett gyakran alig valamivel kevesebb bérért lényegesen egyszerűbb és kevesebb felelősséget jelentő beosztás létezik, mely azt a látszatot kelti, hogy nem érdemes a nagyobb felelősséget és munkát vállalni,'mert az ezzel kapcsolatos anyagi többletelismerés nincs arányban. így a jelenlegi bérarányok egyrészt az alkalmazottakon belül, /főként a művezetők és az un. Íróasztal melleti munkát végzők között/ másrészt a szakmunkások és a termelés közvetlen irányitói, a művezetők között nem eléggé ösztönzőek. Ennek hatása már jelentkezik abban, hogv a dolgozok ciaíak nehezen vállalnak a korábbinál nagyobb felelősséggel ^'aró beosztást és nem törekednek megfelelően szakképzettségük növelésére. Tehát a munkakörrel járó felelősség /akár az emberekért, a munkafolyamatért, gépekért, berendezésekert, stb./ kevésbé jut kifejezésre az alkalmazottak alapbérében. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg, hogy a dolgozók egy része az alapbért lényegében jelenléti diának tekinti es minden munkáért külön elismerést, jutalmazást vár. Ide kapcsolódik'az alkalmazottaknál - az igen sokat vitatott prémiumrendszer. tteves iR®^»i LevéBár j .
