MSZMP Heves Megyei Ideiglenes Elnökségének/Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1956. november 7. - 1957. december 30.
1. doboz 1956. 11. 07. – 1957. 12. 30. - 17. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1957. október 21. - Oldalszámok - 17. őe. 9. o.
kell térni az üzemekben, mindenütt ahol : feltételei -o^Y-n telj esitmenyen alapult? bérezési föxmára. * £z üzemek vésető szervei párt, gáada«ág vezetés, t.".. Imi szervei, helyesen fogták hozzá ezeknek - határozatoknak n végraha ;' hoz és a végrehajtás területén komol b értek el. Ezt bizonyltja az is, hogy " --kett- kiV|telével mind teljesiti termelési tervét a a:; önköltségi terv-mut-tók teljesítése területén is lényeges jarojáa *án. Pl. fcáti -.vidéki Szénbányás "nti Tröszt, mely az I. és II. megyéd évben18o-19o Ft-ért állitott elő 1 tonna lignitet, jeleni .1 15o Ft-ért állitj 1 iló*. Betartva a Minisztérium által megadott önköltségi irán. számot, A megye ipari üzemei a teljesítményen alapuld bérezési formákra valc5 áttérésnél a minisztériumok és más felsőbb szervek irányi^k elvei alapján álltak át. Ezért az átállás minisztériumi iparágan^^ ként váltózik, sőt több esetben e^j minisztériumhoz tartózd ipari fizámék között is vannak eltérések. lltálában a minisztériumok az átlagbér ellenőrzéséhez árakéreseti beállási szintet adtak meg. Amely pl. a Váltó és Kit érőgyárnál 6.I0 Ft., a Selyp-i Gementgyránál 5,54 Ft., a Selyp-i Cukorgyárnál 6,21 Ft., és ez « legtöbb esetben üzemenként változó. Más területeken a minisztériumok havi ö.ssz-átlag kereset irányszámot adtak msg. Mint pl. a Mátravidéki Erőműben, ahol előírták, hogy a havi átlagbér 1.39o Ft., és ezt semilyen körülmények között átlépni nem lehet. Ez abb<51 adódik, hogy a Mátravidéki Erőműben néhány dolgozó kivételével, mindenki időbérben dolgozik, illetve havi bérben. Átlagbért az üzemeknek a. minisztériumok az. 1956. III. negyed-éves béralap terve alapján állították össze, ehhez hozzátették a kormány által engedélyezett béremelést és jelenleg ez képezi az üzem béralap tervét. Ebből is adódik, az, hogy üzemek között béraránytalányt ság alakult ki. Még olyan iapri üzemek között is, amely azonos fokú ^ termékeket állit elő. Pl. A selypi cementgyár munkás-átlag bére i*JJZü Ft. , ugyanakkor a bélapátfalvai cementgyáré 1.325 Ft., amely azt jelenti, hogy lényegében magasabb a bélapátfaXvái cementgyár dolgozóinak keresete. Ha ehhez hoziávoszük még azt, hogy Bélapátfalva nagy létszámot foglalkoztató üzem és igy sokkal több az alacsony-keresetű dolgozója, mint a silypi cementgyárnak, az következik, hogy Bélapátfalván a torzsíétszámnak jóval magasabb a kereseti lehetősége, mint a Selypi cementgyárnak. Különösen akkor, ha megnézzük, hogy a Selyp-i cementgyárnál még ez a kereseti lehetőség sem reális. A selypi ceméiktgyárban az egy munkaórára eső beállási szint 5,54 Ft., jelenleg a tény 5.9o Ft., Tehát minden dolgozónál átlagosan végre kellene hajtani 36 filléres órakereset csökkentést ahhoz, hogy a minisztérium által megadott .beállási szintre lejöjinek. Ez lényegesen,csökkentené még a munkások átlag' bérét, A minisztérium hallgatólagosan egyetért azzal, hogy Bélapátfalvi 4$ túllépi a beállási szintjét, a Bank felé pedig manipulálással élve _ hozzák ki a pénzt. Hasonlóan helytelen a Bélapátfalva-! cementgyárnál is az, hogy a minisztérium beállási szintnek 5.2o Ft-ot hagyott j jóvá t ezzel szemben jelenleg 5.80 Ft-nál tartanak. *
