MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1985. szeptember 19. - 1986. november 24.

12. doboz 1985. 09. 19. – 1986. 11. 24. - 179. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1986. november 24. - Oldalszámok - 179. őe. 10. o.

Heves megyei - 10 - Levéltár A megyei párt-végrehajtóbizottság egyértelmű állásfoglalása sem volt elég ahhoz, hogy ha mást nem, legalább egy határozott nem-et kapjanak műszakilag is megalapozott kezdeményezésükre. így a szükségesnél előbb kellett az erőmű rekonstrukcióját elkezdeni, hiszen a kérdés most már csak az lehetett: néhány év alatt kifuttatjuk-e az erőmüvet, vagy 9 milliárdért rekonstruáljuk. A népgazdaság adott helyzetében csak az utóbbit lehetett választani. A rekonstrukció alatt megépülő homogenizáló biztositani fogja ugyan a kiegyenlített lignit minőséget, a korszerűbb kazánok jobban alkalmazkodnak majd a tüzelőanyag változatlanul kedvezőtlen összetételéhez, de rövid időn belül nem térhetünk ki környezetünk védelme miatt a füstgáz kéntelenités megoldása elől, ami ujabb jelentős anyagi befektetéssel oldható meg. A második példát a kongresszus előtti vitából hozta: pártértekezletükön az iparfejlesztéssel kapcsolatban igy fogalmazták: "Alapvető társadalmi cél legyen az ipar fejlesztéséhez szükséges erőforrások összpontosítása, a szervezettség és a teljesítmény követelmények érvényesítése, ha szükséges kikényszerítése". A megfogalmazáson, vagy hogy ezalatt pontosan mit kell érteni, lehet vitatkozni, de ami tény, a szocialista ipar jövedelemtermelő képességének megteremtése társadalmi ügy, létérdek lett - minden más elé került. A feladatot a szelektiv iparfejlesztési koncepció haladéktalan végrehajtása oldhatta volna meg. Ebben a témában minden komoly jelzés és sürgetés ellenére nem történt időben határozott előrelépés. Grósz Károly elvtársat idézi, amikor a Pártélet novemberi számában egy kérdésre ezt válaszolta: "Most a budapesti pártbizottság szervezi, hogy dolgozzák ki a fővárosi ipar intenziv és szelektiv fejlesztésének programját. Holott meggyőződésünk, hogy ez nem a pártszervek dolga. Ezt az erre illetékes állami irányitó szerveknek kellene megtenniük". Tisztában van azzal, hogy nem felelősöket keresni, vagy a felelősségen osztozkodni jöttek ma ide, de a tanulságokat utoljára levonni igen. A pártszervek, szervezetek felelősek jelzéseik, információik hitelességéért, állásfoglalásaik indokoltságáért. Az alapszervezetek, munkahelyi pártszervek jelzéseiben a helyzetükből adódóan mindig lesz hangulati vagy szubjektiv elem, de mert a végrehajtás szinteréről jönnek forrásértéküek. Szintetizálni, a valós helyzetet feltárni, a tennivalókat megfogalmazni és sorolni csak az irányitó pártszervek képesek. Ha ez mindig minden szinten megtörténik, és igy történik meg, akkor minden erőikkel azon kell lenni, hogy a döntések megszülessenek. Ha nem, akkor pedig ennek megfelelő következményei ne maradhassanak el. Sok jogos birálat illeti az intenziv gazdaságfejlődést serkentő hosszútávú érdekeltségi rendszer hiányát. A jelentés azt fogalmazza meg, hogy a tartalékok feltárása óvatos az egyik gyengesége a politikai munkának. Igaz a megállapítás. Nem szabad megfeledkezni viszont arról, hogy éppen a legnehezebben mobilizálható tartalékok azok, amelyek a legfontosabbak lennének. Ilyenek: az emberek tudása, képessége a kezdeményezőkészség, a gondolkodásmód formálása. Műszaki hasonlattal élve olyan ez, mint a nyersanyagok másodlagos kitermelése, amely a legnehezebben hozzáférhető és nem olcsó. A hosszútávú érdekeltség hiányát éppen ezért lehetetlen teljes mértékben a politikai agitációval helyettesíteni. A kettő együtt kellene! Mert még a pártszervezetektől sem lehet elvárni azt, hogy tartósan a népgazdasági érdekeket szolgálják a vállalati és egyéni érdekkel szemben. Mégis ez az a terület, ahol van a pártszervezetek számára cselekvési lehetőség, de ehhez sok nehéz ütközetet kell vállalni.