MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1966. június. 10.

212. ő. e. (8. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1966. VI. 10. - Napirend: - 1. Jelentés a kádermunka helyzetéről. - 2. Az általános iskolai pártszervezet jelentése a nevelői munka javítása érdekében végzett munkáról. - 3. Különfélék: párttagfelvételi kérelmek; pártbüntetések felülvizsgálása; Répánszki Róbert megbízása a finomszerelvénygyári KISZ-titkári teendők ellátásával.

de senki nem beszél vele ezekről. Ennek a következménye, hogy egy csomó ember azt tanulja meg hogyan lehet ugy dolgozni, hogy semmiért ne kelljen felelősséget vállalni. Azt hiszi az a jellemes, ha az ő egyéni érdekeit biztositja. A jelentésnek és a fölszólalóknak abban nagyon igazuk van,hogy a kádermunka az az egyik legfontosabb területi ahol sokat tehetnek az ember kommunista nevelése érdekében. Ebben kell segítséget adni, kidolgozni azt, hogy hogyan érvényesíthetjük az elveket a kédermunka területin* Ez az amiről a Kovács elvtárs és a többiek is beszéltek, hogy nem a munka lényegének megfelelően foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ehhez kapcsolódik az a probléma, hogy pártvez tőkkel, alapszervezeti vezetőségekkel és a párttagokkal hogyan foglalkozzunk. Nem arra gondolok itt, hogy folyi-e a párttagok nevelése,mert a taggyűlések, pártnapok, pártoktatás formálják az emberek jellemét. Nem tudom van-e egyetlen pártszervezetünk amely felmérte volna, hogy a párttagok megfelelően vannak-e értékelve. Éppen azért azt javasolnám, hogy minden pártszervezet mérje fel, hogy az ott dolgozók közül hánynak volt fizetés emelése, mikor kapott jutalmat stb. Verekedni kell azért, hogy párttagjaink ilien vonatkozásbon is a helyére kerüljenek. Az AKCB Pártbizottsága próbált ilyen vonatkozásban felmérést csinálni és nagyon csúnya képet kaptak. Kiderült, hogy egyszerűén megfeledkeztek róluk. Legalább idáig el kellene jutni. Nem lehet azt mondani, hogy a mi párttagjaink anyagiasak. Párttitkárainknál is az a jellemző, hogy nem törekednek másodállásokra. Nagy sok elkeseredést okoz az, hogy mindig ők maradnak ki, akik mást is elvégeznek nemcsak a szakmai munkájukat. Ez összefüggésben van azzal is, hogy becsüljük-e a társadalmi munkát. A munkaidő kihasználásánál is azt méregetik, hogy hány munkaóra ment el társadalmi munkára és nem azt, hogy hány ember csavarog a városban, - nem ezt gyűjtik össze, hanem a társadfijai munka végzésére fordított időt, pedig az erre forditott idő megtérül. Igaz az utóbbi időben ténylegesen van olyan^ hogy egypár felsőbb hatóságtól megkeresnek bennünket, de tőlünk sem azt kérdezik, hogy a politikai munka milyen, hanem a termelési problémákat, és az üzem területén is csak ezt szorgalmarzák. Az is igaz, hogy van egynéhány olyan igazgató, aki a pártban, a taggyűlésen is igazgató. Az emberek ugy is fogadják amit ő mondott, mert ha ellentmondanak - volt már rá példa - egy néhány esetben gazdasági hátránnyal járt. Azt is meg kell nekik mondani, hogy a taggyűlésen ők is olyan párttagok, mint a többi és azt, ho.^y igazgató a pártnak köszönheti. Az ilyen helyen a légkör is olyan, hogy a pártnak semmi köze ahhoz, hogy ő ott igazgató. Ennek a következménye, hogy van egy csomó vezető ember, aki csak"szakember" annak ellenére, hogy párttag. Azt hiszem arra vonatkozóan, hogy változzon a vezetés szemléletmódja, van felső szinten is törekvés. Erre utol Kádár elvtárs legutÓDbi beszéde, az az anyag, amelyet Biszku elvtárs a Központi Bizottság elé terjesztett a kongresszus előkészítésével kapcsolatban, az az érzése az embernek, hogy a párt keményebben akarja fogni a káderkérdét. A Politikai Bizottságnak is van egy határozata, amelynek értelmében felül kell vizsgálni néhány fontos vezetőállásu embert. Ez mind azt mutatja, hogy lesz itt szemléletváltozás, - bár nem lesz könnyű dolog.