MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1963. december. 12.

43. ő. e. (2. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1963. XII. 12. - Napirend: - 1. Jelentés a pártszervezetek munkastílusáról, a tag- és tagjelölt-felvételi, valamint tagdíjfizetési munkáról. - 2. Szóbeli előterjesztés a Politikai Bizottság 1963. szeptember 24-ei, munkásőrséggel kapcsolatos határozatáról. - 3. Különfélék: az új hatásköri lista értelmében a városi tanács függetlenített vezetői a pártbizottság hatáskörébe tartoznak. Javaslat Kocsmár János visszahívására és Varga Ferenc kinevezésére a városi tanács vb-elnöki posztjára.

A magam részéről, csak az egészségügy területéről tudok hozzászólni. Ezek nem kicsi, nem kevés és nem is jelentéktelen problémák. Az orvosi pártszervezet nem tudja azt a munkát kifejteni, amit reméltünk tőle. A politikai nevelés megy, erre foghatók is az orvosok, amilyen mértékben azt a szakmai követelmények megkívánják, illetve engedik. Sok tekintetben nem lehet sokat várni tőlük,mert a lekötöttségük nagy és a szakmai fejlődést is megkivánják tőlük. Aki tudományos munkát nem végez, az nem tudja biztosítani az előrehaladását. Aki ebben a szakmában teljes értékű ember akar lenni, annak állandóan tovább kell képezni magát, tudományos munkát kell végezni, kísérletezni, és ez teljes embert kivan. Nyelveket kell tanulnia, mert a 1,2 nyelvnek az ismerete is komolyan esik latba. Elmennek külföldre tanulmányokat végeznek, kutatnak, ha hazajön akkor halad. Ha viszont itthon maradna, politikai munkát végezne, nem tudna haladni. Ezt megkívánni tőlük nem lehet. Megkiván az Egészségügyi Minisztérium legalább 1 nyelvtudást, szakmai dolgozatokat és ha mindezt meg akarja csinálni, pértmunkát is nem kívánhatunk tőle. Mostmár eljutottunk odáig, hogy minden körzeti orvosi állás be van töltve, de sajnos nem tudjuk hol foglalkoztatni őket. Mindenki előtt ismeretesek az egri állapotok, hogy patkányfészekben ésegyéb lehetetlen helyen kénytelenek az orvosok rendelni és a fejlődésre nincs eemmi lehetőség. Felvetették, hogy Egerben építsünk reumakórházat, de nem kérdezték meg a pártszervezettől, hogy érdemes-e. Ha megkérdezték volna miazt mondtuk volna, hogy nem érdemes, mert nem tudjuk az alapellátást biztositani. Ha valakinek rossz foga van nem tudom a fogát kihúzni és biztos, hogy reumás lesz, de azért épitsünk reumakórházat. Van egy adjunktus, akinek fel kellene mondani és az egyéni kapcsolatai révén hajtja ezt. Ha ilyen jelentősége van a mi pártszervezetünknek, hogy alapvető kérdésekben nem szólhatunk, akkor mi értelme van pártszervezetesdit játszani? Más kérdés; ki kell nevezni egy egyént - a véradás nagyon fontos ügy - nem az orvosi pártszervezetet kérdezik meg benne, kinevezi a felsőbb szerv, vagy utasit, hogy ezt nevezzétek ki. Mi nem értünk vele egyet, mi azt mondjuk ezt szeretnénk, mert ezt tartjuk megfelelőnek, nem azt nevezik ki. Kérdem én, hogy akkor minek van a pártszervezetnek olyan neve adva, hogy a gyógyítás eeredményességének ellenőrzése? - nincs jogom hozzá, ha meg formálnék is jogot nem szivesen vennék. Ez pedig rányomja a bélyegét az alapszervi munkára is. Vajmi kevés dolog a jegyzőkönyvek beküldése és a tagdijbeszedés. A gyermekszakrendelés még most sincs beállitva, pedig már tavly januárban be kellett volna állitani, de még a jövő januárban sem lesz beállitva, mert Egerben nem lehet találni rá megoldást, de reumakórház lesz. Ez a reumakórhóz is arra lesz jó, hogy egy-két osztályvezető kiüdülhesse magát! Nem tudok én az emberekre támaszkodni, kire tánsszkodjak Deli főorvosra, aki eéjéjsznap lót, fut szaladgál, hol itt veri az asztalt, hol ott. Belefáradnak az emberek a munkába. Ott van a Szendi Júlia is, elment egy tanfolyamra aztán keresett magának egy helyet, ahol nyugodtan tud dolgozni és előrehaladni. Nekem sem az volna a feladatom, hogy szakrendelést csináljak, de nem birják a többiek, kénytelen vagyok én is csinálni. Létszámot sem kapunk, de nem is igényelhetek, mert nincs biztosítva a foglalkoztatásuk. Senki sem kérdezte meg tőlem, hogy születnek a tervek