MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1961. március. 15.
29. ő. e. (1. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1961. III. 15. - Napirend: - 1. A politechnikai oktatás tapasztalatai és helyzete.
H Ha eleinte vesznek is el időt ezek a gyerekek, később, amikor a munkába begyakorolják magukat az előzőleg kiesett munkát besegitik. Nem is beszélve arról, hogy a gyerek megismeri az üzem levegőjét, a munkások életét. Könnyebben megérti miért mondjuk azt, hogy az az osztály a társadalom vezető osztálya, mert ő teremti meg a javakat, amire a társadalomnak szüksége van. Sebők elvtárs beszélt arról, hogy az iskolákban nem egészen a célnak megfelelő gyakorlati ismeretekre tanitják meg a gyerekeket. Ez is kicsit azért van, mert nem vált eléggé nevelési feladattá a politechnikai oktatás az iskolákban. Ha azzé vált volna diferenciálnának és a lányokat is fiukat is arra tanítanák, amire az életben szüksége lesz. Ezen a téren kell a következő időben előre menni, nevelési feladattá tenni a politechnikai oktatást az iskolákban és az üzemekben is. Igaza van a Kovács elvtársnőnek abban, hogy azoknak az embereknek, akik az üzemben foglalkoznak a fiatalokkal legyen bizonyos pedagógiai előképzettségük, mert ennek hiányában esetleg tönkreteszik azt a pedagógiai munkát, amit a tanárok az iskolában végeznek. Találkoztunk olyan jelenségekkel is, hogy - amikor mi arról beszélünk a gyerekeknek, hogy aki a társadalmi tulajdohhoz hozzányúl a társadalom elitéli a munkások, amit az üzemből ki akartak lopni a gyerekekkel vitették ki. Itt mutatkozik meg a kettősség. A tanár arra neveli a gyereket, hogy legyen becsületesmunkás , r ! arra, hogy lopjon. A gyerek nem tudja, hogy kinek van igaza, annak e aki becsületre tanitja, vagy annak aki „élelmes" és elviszi a társadalmi tulajdont. Előre kell menni tehát azon a téren is, hogy azok az emberek, akik az üzemekben meg vannak bizva azzal, hogy a politechnikai oktatást segitsék kapjanak bizonyos pedagógiai előképzést. Van olyan jelenség, ami azt mutatja, hogy nem értjük meg eléggé a politechnikai oktatás jelentőségét. Találkozunk olyan felvetésekkel, hogy nincs elég hely, nincs elég gép, nincs elég anyag a politechnikai oktatáshoz. Igaz, hogy aztenne az ideális körülmény, ha tudnánk az iskolák mellé olyan helyiségeket épiteni, ahol össze tudnánk hozni bizonyos gépeket, tudnánk adni anyagot, amire szükség van, de a népgazdaság teherbiróképessége ezt még nem birja. Ahelyett, hogy keresnek a megoldást, hogy hogyan lehet megvalósitani a pálitechnikai képzést a jelenlegi körülmények között, mindig arra hivatkoznak, ha felvetünk problémákat ezzel kapcsolatban, hogy mi nincs. Ez ellen is fel kell lépni véleményem szerint. 1945 óta sok olyan feladatot oldottunk meg, amire megmondták, hogy nincs pénz, de meg kell csinálni. Azt kell megérteni, hogy azok között a körülmények között kell megoldani, amelyek között jelenleg élünk. Ha a népgazdaság teherbiróképessége engedi többet fogunk adni. Nem véletlenül tárgyalta ezt meg a Központi Bizottság, valószinü arról is szú volt, hogy gazdaságilag ez milyen problémákat vet fel, s biztos, hogy a népgazdaság helyzetének szilárdulásával többet fogunk kapni. Sebők elvtárs felvetette, hogy van arra lehetőség, hogy bizonyos anyagokat, gépeket átadjanak az iskoláknak az üzemek. Találkoztunk olyan jelenségekkel, hogy az üzemek erre nem hajlandók. Évekig ott áll a gép - mert uj gépeket kaptak - de nem adják oda, mert az övék. Hogy a gyerekek is a mieink az már nem érdekes számukra. Ezen a téren is változást kell elérni. De van olyan probléma is, hogy az iskolák szorosan vannak, az általános iskolákban két műszakos tanitás van, s minden teremben sokkal több gyerek van, mint amen-i egészségileg megengedhető lenne.
