MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1961. március. 15.
29. ő. e. (1. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1961. III. 15. - Napirend: - 1. A politechnikai oktatás tapasztalatai és helyzete.
Volt egy olyan magyar közmondás, hogy "kiművelt emberfők sokasága' 1 . Ennek a megállapításnak a mi rendszerünk adja meg a tényleges értelmét, mert ez a rendszer ténylegesen lehetővé teszi, hogy az emberek többsége szerezze meg a lehető legmagasabb általános műveltséget, amit képességei megengednek. Emellett van egy másik megállapítás, amit mó^inkább figyelembe kell venni, a marxizmus klasszikusainak a megállapítása: "dolgozóvá tenni társadalmunk minden tagját." Ha ezt a másik megállapítással kapcsoljuk össze, - amelyet azt gondolom magunkénak érezzük, mert akarjuk a kiművelt emberek sokadalmát megteremteni - ugy hangzik, hogy létrehozni a kiművelt emberfők sokaságát, dolgozóvá tenni a társadalom minden tagját. Tehát a társadalom minden tagját dolgozóvá és műveltté tenni. ügy érzem, hogy nálunk még mindig hat az az előző szemlélet, hogy a hivatalig nem fizikai munkának nagyobb jelentősége, szerepe van a társadalom életében. Van a hivatali munkának még mindig egy nimbusza, amely felé törekszik a fiatalság. Nem látják eléggé, hogy az összes emberi tevékenységek közül a legfontosabb tevékenység a termelő munka. Ennek következménye, hogy ha nyiltan nem is találkozunk ellenállással, amikor a politechnikai oktatásról beszélünk, a gyakorlati élet azt mutatja hogy elég jelentős rétegek vannak, akik nincsenek a politechnikai oktatás mellett sziwel, lélekkel. Ez egyrészt látszik abból, hogy az iskolákban meg van bizva 1-2 tanár, akinek feladata a politechnikai oktatás segitése, patronálása, ezek az emberek tényleg sziwel, lélekkel csinálják, de kicsit magukra vannak hagyva. Lelkiismeretükön múlik, hogy meg vannak e tartva a foglalkozások, kapnak e a gyerekek gyakorlati ismereteket, meg vannak e szerezve a különböző anyagok, meg vannak e a különböző szerszámok. A tantestület többsége közömbösen szemléli, s nem akar belesegíteni ebbe a munkába. Ez afcból is látszik, hogy minden iskolának el van készítve a nevelési terve, s ezekben nincs beleépitve, hogyan fogják a gyerekek szemléletének formálásra felhasználni a fizikai, a termelő munka fontosságának, szépségének a megismertetését. Ez egy kicsit azt mutatja, hogy nem tartják nevelési feladatnak a politechnikai oktatást. Találkoztunk olyan jelenségekkel is, hogy vannak munkás szülők, akik egész életüket a munkapad mellett, vagy a mezőgazdaságban, a földeken töltötték, mégis a gyerekeiket Íróasztalhoz akarják ültetni és tiltakoznak az ellen, hogy a gyerekeket gyakorlati ismeretekre akarjuk megtanítani. Az év elején pl. a perifériákon kifogásolták azt, hogy mezőgazdasági ismeretekre akarjuk tanitani a gyerekeket. Szinte lebecsülésnek vették ezt. Más jelenségek is vannak, amelyek azt mutatják, hogy nem látják még eléggé a feladat fontosságát egész társadalmunk szempontjából. Az elvtársak elmondták - és a jelentésben is benne van - azokat a nehézségeket, amelyek az üzemekben megvannak. A szakmunkások vitatkoztak akkor, amikor középiskolás gyerekeket adtunk melléjük, hogy tanitsák őket. Arra hivatkoznak, hogy csökken a keresetük munkaidő kiesés van, pedig a valóságban nem igy van.
