Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
"Én egész népemet fogom..." - 1. Dr. Tóth Béla: Negyven év: honismerettel az emberközpontú közművelődésért
lyek a napilapokban, tudományos folyóiratokban láttak napvilágot. Az 1990-es évek végén felkértek, hogy vállaljam el a főigazgatóhelyettesi megbízást. Akkor lehetőségem nyílt arra is, hogy olyan időszak iratanyagával is közelebbi ismeretséget köthessek, amely korszak mindig is izgatott. A szabadságharc bukása és a kiegyezés közötti nem egészen két évtized nagyon sok homályban maradt eseményt takart, így ismerkedtem meg a királyi biztosok iratanyagaival, majd később az Erdélyi Főkormányszék tevékenységével. Több tucat, a helytörténetet gazdagító írást készítettem, amelyek a témához kötötten, mindig annak a megyének, városnak a kiadványaiban láttak napvilágot, ahol a legnagyobb érdeklődésre tarthattak számot, vagy ha a tartalom jelentősebb volt mint egy-egy település, vagy megye eseménytörténete, akkor a Levéltári Szemle, illetve a Levéltári Közlemények biztosítottak helyet a tanulmány megjelenésének. Több esetben tartottam előadást Erdélyben is, ha a Főkormányszék iratai között valami olyan érdekességre bukkantam, amely a történelmi szakirodalomban még ismeretlen volt, vagy a már meglévő ismereteket tovább gyarapította. Ezt a munkát is honismereti tevékenységnek tekintem, és ezen belül is inkább a helytörténethez sorolnám. Az igazi ismeretterjesztő, honismereti munkát az 1848-1849-es szabadságharc 150. évfordulója kínálta. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Országos Levéltár, a Fladtörténeti Intézet Levéltára, a Honismereti Szövetség közös rendezésében határokon túlra is kiterjedő vetélkedőt hirdettünk meg, amely sikerében - megítélésem szerint - a Hortobágytól a Sárrétig vetélkedő sikerével ért fel. Az első fordulót levelező formában írtuk ki: az országos napilapok mellett a határon túl élő magyar nyelvű lapok is megjelentették a kérdéseket, és kimondhatatlanul sok, a legkülönbözőbb korosztályokat felsorakoztató válaszok érkeztek. Nem találok jobb szót az akkori érzéseim megfogalmazására: megható volt olvasni azt a több száz levelet, amelyben beérkeztek a többnyire helyes válaszok, amelyek azt bizonyították, hogy foglalkoztak a megadott szakirodalommal, hogy elmélyültek az események tanulmányozásában, hogy az egész vetélkedő segített elmélyíteni a hazaszeretetett, gyarapította a honismerettel kapcsolatos ismereteket. A döntőre a Hadtörténeti Intézet dísztermében került sor, csaknem húsz hazai és határon túli 5 fős csapatok részvételével. Elevenen él bennem máig a csillogó szemek látványa, a sokoldalú, mindenre kiterjedő megalapozott tudás. A levéltári munkám mellett, a Honismereti Szövetség segítségével, 239
