Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)

"Én egész népemet fogom..." - 1. Dr. Tóth Béla: Negyven év: honismerettel az emberközpontú közművelődésért

amely a Levéltár képviseletében beválasztott az elnökség tagjai közé is, tovább folytattam előadásaimat. Most már nem a közművelődés volt elsősorban a központi témám, hanem az, hogy segítsek a helytörténet kutatóinak az egyes, őket érdeklő témák gyors megtalálásában, a kutatásra vonatkozó szabályok megismerésében, a korabeli közigazgatási intézményrendszer megismertetésében. Előadásaim egy része megjelent a Honismeret c. folyóiratban is.

Az 1990-es évek közepén felkért az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Magyar Jogtörténeti Tanszéke, hogy vállalnék-e szeminárium vezetést az I—II. éves joghallgatók számára a neoabszolutizmus koráról, a szabadságharc bukásától a Kiegyezésig. Ekkor már több írásom jelent meg ebben a témakörben és valószínű ezek ismerete indította a tanszék vezetőit a felkérésre. Elvállaltam, és igen nagy élmény volt számomra, ismét a katedrára állni. Ettől kezdve töretlen volt a kapcsolatom az egyetemmel, és most, nyugdíjba vonulásom után is - az Eckhardt Ferenc könyvtár gondozása mellett - tanítok: nevezetesen joghallgatókat készítek fel arra, hogy hogyan kutassanak a levéltárakban, és hogy milyen jogi vonatkozású anyagot találhatnak az iratok között. Úgy érzem, valahol ez is a honismereti munka egy szelete. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy mind az évfolyamdolgozatok, mind a szakdolgozatok nagy-nagy százaléka úgy készül, hogy a dolgozat írója az előző korszakok szakirodalmát tanulmányozza át és ezekből „készíti” el munkáját. A levéltárak pedig tele vannak feltáratlan, feldolgozatlan jogi vonatkozású iratokkal Arra törekszem, hogy meggyőzzem hallgatóimat: a tiszta forrásból merítés sokkal nagyobb örömet és megbízhatóságot jelent, mint a mások által összegyűjtött, gyakorta téves adatokat tartalmazó írások átvétele.

Ez 40 szakmai évem — rövid, és elsősorban a honismereti és közművelődési munkát hangsúlyozó - története. Szeretném, ha születne a jövőben is hasonló törekvésekkel megáldott ember, aki a maga eszközeivel, lehetőségeivel, tudásával, lelkesedésével tovább folytatná a munkát, aki arra törekedne, hogy felszínre hozza és közkinccsé tegye a másokban rejlő értékeket, aki mindent megtesz a mások ismereteinek, tudásának gyarapítására. Bízom a jó szerencsémben most is: van és születik később is ilyen ember.

240