Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
"Én egész népemet fogom..." - 1. Dr. Tóth Béla: Negyven év: honismerettel az emberközpontú közművelődésért
hogy a helyi (akkor még) tanácsi szervezetek vezetői is tudomást szerezzenek róla. Nagy izgalom és készülődés volt a lehetséges irányváltással kapcsolatban a főosztály dolgozói körében is. Amikor pedig az 1990-es választások után az MDF kapott lehetőséget a kormányalakításra, akkor - már mint mb. főosztályvezető - lehetőségem nyílt arra is, amire 25 éve vártam: olyan országos, a művelődési otthonoknak támogatást nyújtó költségvetést tudtunk készíteni, amelynek az alapját az adta, hogy minden településről bekértük a művelődési otthonok költségvetési főbb számadatait, és ezek alapján igyekeztünk a maximálisnak vélt igények kielégítésére biztosítani a támogatások összegét. Az 1991-re tervezett költségvetési támogatás összege háromszor, négyszer akkora volt, mint amennyit 1990-re kaptak az intézmények. És ami a legnagyobb csoda: a parlament lényegében változtatás nélkül hagyta a tervezett összeget. Örömöm azonban nem tartott sokáig: valaki kitalálta a megyei művelődési központok megszüntetését, ezzel azt a legfőbb támaszt véve ki a kistelepülések intézményeinek hóna alól, amely időnként nemcsak szaktanácsaival, de konkrét anyagi eszközökkel, kiállításokkal, műsorokkal is segítette a falucskák művelődési munkáját. A települések anyagi ellehetetlenítése pedig azt eredményezte, hogy egyre inkább szűntek meg a kultúra intézményei, elsüllyesztve mindazt, ami addig összetartotta a közösségeket, ami lehetőséget biztosított a fiatalok szórakozásához, művelődéséhez, a nyugdíjasok találkozójához. Ebben nem kívántam részt venni! 1992-ben a Magyar Országos Levéltárba kerültem. Nagyon jól éreztem magam a levéltárban. Végre olyan munkát végezhettem, amelyhez teljes energiámat oda adhattam, és nem kellett más munka mellett, az időt lopva kutató munkát végezni. A polgári kori (1861-1944) osztályra kerültem főlevéltárosként és referenciámhoz tartozott a Minisztertanács, Miniszterelnökség, a Képviselőház ill. az Országgyűlés, valamint a Király Személye körüli Minisztérium iratanyaga. Nem tagadom: lubickoltam a rám bízott iratanyagban, hogy minél jobban megismerjem ezeknek a szervezeteknek, intézményeknek a munkáját, nagy értékű iratanyagát. Ennek érdekében, - az adminisztratív munkák befejezése után - a nap jelentős részét a raktárakban töltöttem. Soha sem felejtem el, amikor a Képviselőház iratai között kezembe akadt, Deák Ferenc ceruzával, egy kis cetlire írt néhány soros feljegyzése: bizony elhomályosult a szemem az örömtől, hogy kezemben tarthatom ennek a géniusznak saját kezű feljegyzését. Nagyon sok cikket, kisebb-nagyobb tanulmányt írtam ebben az időszakban, ame238
