Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
"Én egész népemet fogom..." - 1. Dr. Tóth Béla: Negyven év: honismerettel az emberközpontú közművelődésért
pontunk volt Gyarmati Kálmán vezetésével, akinek sikerült olyan friss egyetemi diplomával rendelkező tehetséges fiatalembereket maga köré gyűjtenie, akik nemcsak tudták, de ösztönösen érezték is a tennivalókat. Azt hiszem, hogy az 1960-as évek végétől az ország legjobban működő Megyei Művelődési Központja volt több évtizeden át. A honismereti munkának ott is nagy szerepet szántak, minden értékes kezdeményezést támogattak. 1973. október elejétől meghívtak művelődési otthoni előadónak a művelődési osztályra. Igen csak felkészületlenül léptem én a közigazgatás színterére! Úgy gondoltam magamban, hogy mennyi, de mennyi segítség nyújtásra lesz lehetőségem a megyében dolgozó művelődési szakemberek támogatására, a jó, a hasznos ötleteik felkarolására, anyagi támogatására, stb. Aztán jöttek a hétköznapok, amelyek során ennek az elképzelésnek a megvalósítására alig-alig nyílt lehetőség. Szerencsére arra azért lehetőséget kaptam, hogy járjam az intézményeket, és az így összegyűjtött tapasztalatok alapján sokkal konkrétabb „irányító” munkát végezhettem. Olyan elképzelés(eke)t kívántam megvalósítani, amelyhez sem a tanácsi feladatrendszer nem nyújtott lehetőséget, sem pedig a politika nem örült neki. Az volt a tervem, hogy „Szülőföldünk Magyarország” címmel olyan művelődési mozgalmat indítsunk el, amely elsősorban a lakóhely történelmi, kulturális múltjáról, jelenéről, híres embereiről adna számot, és a helyi ismeretek mellett - egyre táguló körökben - az egész országra kiterjedve bővülne. Amikor benyújtottam ezt az elképzelést, kategorikus nem volt a válasz. Nem adtam fel, újabb kísérletet tettem, most már olyan „cselt” alkalmazva, hogy a megyei Hazafias Népfront honismereti bizottságán keresztül próbáltam kezdeményezni, de ez - még megyei tanácsi alkalmazottként - nem sikerült. Ez 1977 tavasza volt. Augusztustól már a Kossuth Egyetem Népművelési Tanszékének adjunktusa voltam. Rövid idő alatt befejeztem a doktori disszertációmat, amelyet „Az iskolán kívüli művelődés egy alföldi mezővárosban 1867-1945 között” címen nyújtottam be, és Summa cum laude minősítéssel védtem meg. Nagyon élveztem a tanítást és szerettem is a jövő művelődési munkásaival foglalkozni. Ahogy dolgozatom elején írtam, ekkorra már töb- bé-kevésbé kialakult bennem, hogy mi az, amit máshogy, nagyon másképpen kellene csinálni a népművelésben: az egyre inkább pejoratív értelmet nyert nép-művelése helyett olyan szolgáltatásra kell törekedni, amelyben mindkét fél csak nyerhet. Tisztában voltam azzal is, 232
