Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)

Francz Vilmos: Tárgyidőszakunk (1970-1995) kiemelet téma csoportjai és a rájuk ható irányítói törekvések

Az alsó és középfokú oktatási intézmények képzési, nevelési eszköz- rendszere elmarad a kor szükségleteitől. Jellemző volt a testnevelés tomatenneinek, a természettudományi kísérleti laboroknak, könyvtáraknak, más közösségi helyiségeknek, eszközeiknek hiánya.- Erőkoncentrálási kényszerhelyzetek kialakulása

Főleg a kistelepüléseken, s a nagyvárosi perifériákon volt szükség elsősorban arra, hogy a művelődés intézményeit egységesítsék. Eleinte ez nem jelentett intézmény-összevonást, csak mindegyik fél számára új feladatokat.

Az iskolai képzés (oktatás-nevelés) társadalmasítása Egyre szélesebb körben ismerték fel, amit már Galilei is, hogy: „Az embert nem lehet valamire megtanítani, csak segíteni ahhoz, hogy tudását maga szerezze meg.” És ehhez már nem elég önmagában az iskola. Ezt lehetővé csak a társadalom tágabb eszközrendszerének képzési nyitottsága, e célú mozgósítása teheti. Hiszem, hogy Németh László is ezeket ismerte fel, amikor a Bevezetőben idézett gondolatát leírta.

Az oktatói apparátus szűk szakirányultsága A pedagógus csak a szaktárgyának oktatására, s általános nevelésre, esetleg ideológiai irányvonal képviselésére volt kiképezve. így általában kevés volt a világ tágabb tereire nyitó pedagógus; és a normális aránynál több a kifejezetten a szaktárgyába zárt. Az 1970-es évek elején ez nagy gond volt. Később a több szaktárgyú pedagógusképzés, s a táguló munkakapcsolatok, és a tömegkommunikációs eszközrendszerek térhódítása, meg nyilván a társadalom egész szemléletének nyitó- dása a külvilágra pozitív irányba változtatta meg e kezdeti jellemzőt.- Az életen át tartó képzés társadalmi méretű szükségességének felismerése

Az egyszer megtanult szakma ismeretanyagának felfrissítése látszott ekkor még csak fontosnak, s az azt kiegészítő tárgy közeli ismeretek, a bennük jártasabbá tétel, meg a gyakorlásukat szolgáló képességek megszerzését tartották szükségesnek. Ezt szolgálta pl. a tárgyunkhoz tartozó új technikai eszközök (hardverek, szoftverek), alkalmazási technológiák (módszerek, idegen nyelvek) elsajátítása. Leírt időszakunk végére már többről, más szakmák elsajátításának kényszeréről lett szó. És mozdult az oktatás először a posztgraduális (szakma kiegészítő, képzettséget új irányba is fejlesztő) utóképzés programja felé. Időszakunkban a felnőttképzés így legalább annyira fontos lett, mint a normálkorúaké. Részben még mindig az írástudatlanság csök20