Debrecen város utcanévkatasztere - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 30. (Debrecen, 2007)

TANULMÁNYOK - Debrecen városrészeinek elnevezése (Papp József)

városrészek határát. Különleges helyzet állt elő azzal is, hogy - a már a 19. század végén körvonalazott tervek szerint - a belvárosba belemetszettek egy új körutat, illetve annak keleti és nyugati szakaszát. Ezzel az addig egységes városrészekben újabb, addig névtelen kis területek alakultak ki. Szőlőskertek A Debrecen városmagját körülölelő árkon túl a belső legelők gyűrűjében (Bellegelőn) évszázadokon át szolgálták a városlakókat, a kisebb-nagyobb szigetet alkotó zárt (szőlős)kertek. Az 1897-ben belterületbe vont kertségek nevének egy része ma is használatban van. A legrégebbiek (Homokkert, Csapókert, Tégláskert) már a 19. század második felében is lakótelepülés képét mutatták. Többjüket az 1897-ben végrehajtott belterületbe csatolásuk után szabályozták és fejlődésük során kertvárosok, tisztviselőtelepek jöttek létre (Tócóskert, Széchenyi kert, Postakert, Vargakert, Vénkert, Újkert, stb.). A kialakult laza beépítésű volt kertek egy részét a 20. század hatvanas, hetvenes, nyolcvanas éveiben hatalmas lakótelepekké építették át (Libakert, Vénkert, Újkert, Tócóskert). Ennek megfelelően beépítettségük intenzitása napjainkra jelentősen eltér egymástól. Mai területük határa nem egy esetben módosult, vagy elmosódott, ám többségükben még ma is felismerhetők a 19. századi kertgyepűk nyomvonalai. Ismertebb régi kertnevek: Boldog(falv(a)i)kert, Csapókert, Csemetekert, Csigekert, Csokonai kert, Epreskert, Hatvan utcai kert, Homokkert, Komlóskert, Zsidó (Sidó)kert = Koskert = Széchenyi kert, Köntöskert, Libakert, Postakert, Rabkert, Sestakert, Sétakert, Tégláskert, Tócóskert, Túráskert (Disznótúráskert), Újkert, Vargakert, Vénkert. Bellegelő, majorsági földek, felekezeti temetők A 19. század végén, a szőlőskertek belterületbe vonása kapcsán, a várost szinte gyűrűbe fogó régi felekezeti temetők helyett egyetlen köztemető létrehozására tettek lépéseket, egyben a felhagyott temetőket beépítésre javasolták a korabeli városrendezők. Ennek következménye, hogy ma már csak egyetlen működő felekezeti temető maradt Debrecenben, a 160 éve ugyanazon a helyen lévő, Monostorpályi úti izraelita temető. A Debrecent övező régi belső legelőket (Bellegelő) évszázadokig közösségi legelőként és kisebb mértékben bérletbe adott kertekként használták egészen az 1876-ban történt felosztásig. A nagyobb részben magántulajdonná vált területeket sok esetben kerti művelés alá fogták (pl.: „közhasznú munkáskertek"). A volt belső legelő a 19. sz. végére mind jobban összezsugorodott, részben a belterület része lett. A kívül marad területek is jórészt kikerültek a mezőgazdasági hasznosítás alól. Bár kategorikusan tiltották a külterületi részek lakótelekként való parcellázását, a földek tulajdonosai kihasználták az olcsó házhelyek iránti tényleges keresletet és utcanyitásokkal, telekosztásokkal szigetszerű lakónegyedeket (telepeket) hoztak létre. A telepeket zömmel a parcellázást végző tulajdonosok nevén