Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy László: Hajdúsors "Az magyar romlásnak századában"
72 Nagy László: Hajdúsors „Az magyar romlásnak századában' nen tetemes zsákmánnyal megtérve. Pázmány Péter szerint Bethlen katonái e harcok folyamán több mint kétszázezer magyar halálát okozták.32 A fő felelősség a pusztításokért kétségtelenül a fejedelmet illeti, de kijut abból a zászlai alatt küzdő hajdúknak is. A kétségtelenül negatív jegyek mellett az elért jelentős katonai sikerek közé tartozik Pozsony elfoglalása és a bátor helytállás Ulrichskirchennél 1619-ben33 majd a Dunántúl birtokba vétele.34 Igaz még ebben az évben Rákóczi Györgynek, Bethlen alvezérének a hajdúi vereséget szenvedtek a homonnai mezőn, aminek azonban a közhiedelemmel ellentétben nem lett komoly következménye a hadakozás kimenetelére.35 Annál szégyenletesebb volt a szereplésük az 1620-as fehérhegyi csatában, ahol is a mintegy ötezer fős bethleni-had az első lövések után elhagyta a csatateret és igen csekély veszteséggel hazatért. Magatartásukat a döntő vereséget szenvedő cseh-morva-osztrák szövetségesek érthetően zokon vették és méltán cserbenhagyásnak tekintették. Bethlen maga is szidalmazta katonáit a történtekért.36 Az 32 „Felséged eddig úgy viselte a magyar nemzethez magát, mintha ugyancsak ennek romlására emeltetett volna a fejedelemségre” - folytatta Pázmány Péter az 1626. nov. 24-én kelt levelét. Bethlen erre csupán annyit tudott válaszolni, hogy az ő hadából négyezer magyarnál több nem esett el és azt, hogy jó lenne, ha összesen volna kétmilliónyi a magyar nemzet. A Habsburg-ellenes küzdelmek hatalmas emberveszteségét eddig még nem vizsgálta a magyar történetírás, csupán a Rákóczi- szabadságharc óriási arányú halottszámát ismerjük. Az id. leveleket 1. Pray György: Epistolae procerum regni Hungáriáé.I.k. 136.o„ és Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Bp.,1879. 421.0./ 33 A pozsonyi harcról 1. Bethlen Gábor 1619. okt. 18-i lev. Kemény Boldizsárhoz. /Kolozsvár, Arch. fám. Kemény I. 113./ valamint Sennyey Gáspár és Szepsi János 1619. okt. 14-i lev. Batthyány Ferenchez /MOL Batthyány cs.lt. Miss./ 34 L. Nagy László: Bethlen Gábor a független Magyarországért. Bp.,1969. 175180.O., továbbá u.ő.: Adalékok Bethlen Gábor hadseregének dunántúli hadműveleteihez, HK 1960. 2.sz. 35 A homonnai vereség okairól, körülményeiről, annak a Bécs elleni szövetséges akcióra gyakorolt hatásáról, Rákóczi György felelősségéről Bethlen dezinformatív, a valóságnak nem megfelelő adatokat írt a különböző leveleiben. Ezeket a valótlanságokat a magyar történetírás és oktatás máig nem korrigálta annak ellenére, hogy már az 1969-es id. monográfiámban /160-198.o./ és az 1984-ben megjelent, Rákóczi Györgyről szóló biográfiámban /58-71.0./ egykorú adatok sokaságával cáfoltam mindezeket. Cáfolataim helytállóságát különben tudomásom szerint egyetlen történetíró nem vitatta, csak az e témáról írók többsége figyelmen kívül hagyta azokat. 36 Bethlen 1620. nov. 23-i levelében azt jelölte meg a fehérhegyi vereség „másik főbb oká”-nak, hogy „...az magyar seregnek az mely helt mutattak volt (t.i. ahova rendelték őket a harcrendben) oda nem állatták a seregeket és ott egy magyar sem
