Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy László: Hajdúsors "Az magyar romlásnak századában"
66 Nagy László: Hajdúsors „Az magyar romlásnak századában szilárdan. Azokéra akik közvetlenül a váradi főkapitány parancsnoksága alá tartoztak a vár 1660-as török kézre kerüléséig, s az ő vezénylete alatt vonultak hadba is.11 A hajdúvárosiak katonáskodási kötelezettségét azonban más tényezők is befolyásolták. így többek közt az, hogy a hadjáratok általában nyaranta, a legnagyobb mezei munkálatok idején zajlottak. Amíg a letelepítettek első generációja még csak amolyan „mellékfoglalko- zás-nak” tekintette a gazdálkodást, amelyet a háznépe és a szökött jobbágyok végeztek jobbára, nem volt komoly fennakadás a hadbavonulás-nál. Amint azonban bekövetkezett a nemzedékváltás, úgy nyomult előtérbe a termelőtevékenység. Ez a folyamat pedig abba az irányba hatott, hogy csökkent a férfiak hadi igénybevehetősége és harcértéke, 1631-ben például a királyi biztosok úgy nyilatkoztak a böszörményiekről, hogy azok többsége vegyes csőcselék, „sok gazságból álló nép, csak hellyel-közel láthat az ember valami jó termetű, tekéntetü és vitézségre” alkalmas embert közöttük. A jelenség okát abban látták, hogy „az régi tős-gyökeres hajdúság egy része a helyből vagy kiholt vagy kiköltözött” és helyükön szolgák vagy más, jövevények vannak.11 12 Más volt a helyzet a bihariak között, akik mindvégig a váradi főkapitányok szigorú ellenőrzése alatt álltak, akik vigyáztak katonai alkalmasságuk megőrzésére, karbantartására is.13 Hasonló volt a helyzet a magánföldesúri vagy a végvári hajdúságnál, de azért a legértékesebb katonaelem a mintegy harmincezer főt kitevő szabadhajdúság maradt.14 15 Ez volt a legnagyobb létszámú és legütőképesebb magyar katonaelem, amely megelőzte Erdélyben is a különböző okok miatt csökkenő harcértékű székely hadelemet.13 Változatos kép tárul elénk a 17. századi hajdúság szervezetét, fegyverzetét és felszerelését vizsgálva is. Az állandó zsoldos kategóriába sorolhatók a királyi végvárak „iratosai”; úgynevezett „céhes” zsoldosoknak tekinthetők a szabadhajdúk; míg a hajdú városok lakói és a 11 L. Szendrey I.: i.m. /1971./ 15.o. 12 A jelentést 1. Magyar Országos Levéltár - továbbiakban MÓL - Eszterházy cs. lt. Rep.71. fasc.8/b. 13 L. erről többek között Szilágyi Sándor: A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése, 1632-1660. Bp., 1875. 77-98.0. 14 Erről az egykorú adatok összevetésével 1. Nagy L.: i.m. /1983./ 52-54.0. 15 A székelyek harcértékének alakulásával kiadás alatt lévő munkámban foglalkozom részletesebben. / Székelyek a hadak útján, 1541-1711. /
