Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy László: Hajdúsors "Az magyar romlásnak századában"
Vármegyék és szabad kerületek 67 és a magánföldesúri hajdúk a feudális hadelemek közé tartoztak.16 Míg a 16. században a hajdú elnevezés szinte szinonimája volt a gyalogos katonának, a 17. században egyre nagyobb hányaduk lett lovassá. A változás együtt járt a társadalmi hierarchiában történő emelkedéssel, hiszen a két esetleg három vezetéklóval is rendelkező katona közelebb került a törzsökös nemességhez és a harcban is sokkal nagyobb zsákmányra tehetett szert a gyalognál.17 Ez a nagymérvű „lovasodás” a letelepítettek mellett a szabadhajdúság soraiban is bekövetkezett. Többségükben puskás lovasok voltak, de akadtak köztük kopjások is.18 Öltözékükről azt írja Gabelmann császári és királyi hadtörténetíró, hogy az előkelőbbek „pompás török ruhában járnak, minden ruhadarabjuk egy-egy törökön aratott győzelem emléke.”19 Többségük azonban „póriasán” volt öltözve, vállukon darócköppeny csüngött. Szervezeti téren igyekeztek megtartani a régi szokásokat, a szabadhajdúk a 17. században is maguk választották tisztjeiket.20 21 Kezdetben a letelepítetteknél is fennmaradtak a korábbi tisztségek és szervezeti keretek: voltak főkapitányok, kapitányok, vicekapitányok, lovashadnagyok, gyalogvajdák és tizedesek. Sok vitát szült mind a szabolcsiak, mind a bihariak között az, hogy a tisztségeket választás vagy kinevezés utján töltsék-e be. Ez a probléma különben általános jelenség volt a székelyek és a végváriak között is a 17.században; számos vita, súrlódás forrása mindkét magyar hazában a központi ha9 I talom és a katonaközösségek között. 16 16./ A problémáról bővebben 1. Ottoheinz Rocholl: Az állandó hadsereg mint a feudális reakció támasza. Hadtörténelmi Közlemények - továbbiakban HK - 1954. 3-4.sz. valamint Eugen Heischmann: Die Anfänge des stehenden Heeres. Wien, 1925. 17 L. Denison György: A lovasság története a legrégibb időktől a jelenkorig. Bp.,1884. Takáts Sándor leírása szerint, amikor a 16.század végén a lovas katonákat a királyi hadvezetés puska viselésére akarta kötelezni, azok ennek ellenálltak, „A bajon aztán úgy segítettek, hogy gyaloghajdúkat ültettek lóra.” /A magyar gyalogság megalakulása. Bp.,1908. 44. o./ 18 Erről bővebben 1. Nagy László: Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban. Bp., 1972. 19 Gabelmann Miklós császári és királyi hadtörténetíró /Történelmi Tár - továbbiakban TT - 1896./ leírását a hajdúk ruházatáról 1. Takáts S.: i.m. /1908./ 103-104.o. 20 L. erről Takáts S.: i.m./1908./ 44-45., 69-71., 84-85.0. továbbá Rohonyi Gábor - Nagy László - Tóth Gyula szerk.: Szemelvények a magyar hadtörténelem tanulmányozásához. Bp., 1955.1.k. 190.O. 21 L. Rácz I.: i.m./1969./ 204.O.
