Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)

Mirko Mitrović: A Nagykikindai koronakerület, mint a szerb nép privilégiumának egyik formája

332

Mirko Mitrovic: A Nagykikindai koronakerület...

lenül nemzeti és vallási hovatartozásuktól”,70 a régi kiváltságlevéllel ellentétben, melyeknek értelmében az „idegen” befogadása kizárólag az érintett község hatáskörébe tartozott.71 72 A privilégium végezetében még egy új szabály látott napvilágit, melynek értelmében a Kerület lakosságának kötelessége minden alkalommal felkelésre készenlétben lenni „az oltár, haza és királyság” védelme céljából, akaratlanul is közelebb kerülve ezzel ez utóbbi hatásköréhez. A földosztás problémáját, amely a kikindai Kerület számára a legnagyobb jelentőséggel bírt, valamint a tulajdonviszonyok és a feudális terhek kérdését az új privilégium alig érintette, úgyhogy minden a régiben maradt. A második privilégiummal a Kerület társadalmi-gazdasági viszonyát az újonnan előállt helyzettel kellett összehangolni, mivel a Bánság Magyarországhoz inkorporálódott. Ezt meg is tették, de a Kerület önigazgatásának jogainak rovására, továbbá jelentősen redukálták a kamarai adminisztrációt, a Torontáli megye javára.

Az elmondottak alapján, levonható a következtetés, hogy a bécsi udvart egyre kevésbé érdekelte a kikindai Kerület jövője, és hogy tulajdonképpen átengedte a magyar megyei hatóságoknak, amit a szabadalomlevél magyar nyelven történő kiadása is jól illusztrált. Gyakorlatilag a Kerület kiváltságos helyzetéből alig maradt valami.

70 - A második Privilégium fordított szövegének 5. pontja.

71 Összehasonlítani az első és második Privilégium szövegét. Hogy mennyire állt nyitva a Koronakerület az „idegeneknek”, azt szépen illusztrálja az a tény is, hogy 1815-ben a zsidók saját vallási szükségleteik kielégítése céljából vásároltak házat (Istorijski arhiv Kikinde, folyószám 458/1 - 1815, vásárlási szerződés).

72 - V. Stajic, „Velikokikindski distrikt 1776-1876”, Növi Sad, 1950, oldalszám 162;