Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
30 Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon varnokföldekből. Már II. András előtt elkezdődött a várföldek elidegenítése, ami ha megtorpanásokkal is, de tovább folytatódott. Vármegyét nem adományoztak el soha az Árpádok, ezt nem is tehették volna meg, hiszen a egyházak, nemesek birtokát nem adhatták másnak. Az Aranybulla ide vonatkozó 12. cikkelye, ami egész ispánságok adományozását tiltotta el, a várispánságokra vonatkozott. A vármegyeadományozások példájakor gyakran emlegetett Modrus, Bribir, Vinodol comitatusok valójában zsupániák voltak, Gora és Locsmánd pedig várispánságok.31 A várszervezet további gyengülését jelentette a várjobbágyok nemesítése, a várszervezethez tartozók familiárissá válása. Az ispánsághoz tartozó vendég- azaz /zospestelepülések kiváltságolása több esetben együtt járt azzal, hogy a települést kivették az ispán joghatósága alól, ez is közrejátszott a várszervezet felbomlásában.32 A másik út rögösebb volt. Ennek során az erdőispánságok váltak vármegyévé. Az erdőispánságok egykori udvarház-központjai helyett várakat emeltek. Ettől azonban még az erdőispánságok megmaradtak volna egy várból irányított királyi uradalomnak. A folyamat azért volt lassúbb, mert a helyi nemesség kialakulása itt nehezen haladt. A legegyszerűbb módszer az adományozás volt. Mivel az erdőispánságok jelentős része a gyepűk mellett feküdt, a gyepűelve pedig alig lakott vidék volt, ezért itt, ezeken az „üres” területeken bőven volt eladományozni való föld. Az új adományosokból került ki aztán az erdőispán- ságból kialakuló vármegyék új nemessége. Máshol a helyi, sajátos jogállású hadakozó rétegek nemesítése, állapotuknak országos vagy helyi (partikuláris) nemességként való elismerése vezetett a megyebéli nemesség kialakulásához, mint pl. a liptói és turóci jobbágyfiúk, a szepesi tízlándzsás nemesek esetében.33 Máramarosban, abban a megyében, ahol 1848 előtt országosan a nemesség arányszáma a legmagasabbak közé tartozott, a betelepülő román kenézeket nemesítették 31 Rákos István: IV. Béla birtokrestaurációs politikája. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica XLVII. Szeged, 1974. 4.; Kristó Gyula: A korai feudalizmus (1116-1241) In Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. főszerk. Székely György Bp. 1987. 1273. 32 Zsoldos: Várjobbágyság 158. 33 Mályusz Elemér: Turóc megye kialakulása. Bp. 1922., Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp. 1934.
