Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)

Rokay Péter: Adalékok a kun kerületek és a délmagyarországi helyi hatóságok viszonyához a középkorban

Vármegyék és szabad kerületek

309

Adalék a kun kerületek és a délmagyarországi helyi hatóságok viszonyához a középkorban

Rokay Péter

Korszakalkotó művének, az Áipádkori Magyarország történeti földrajzának Kunságról szóló fejezetében Györffy György arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy „a Kunság szállásokra lebontható történeti földrajza a XIV. századi adatok alapján még nem irható meg”. A kunok feudalizálódálása című tanulmányában pedig, mely a Tanulmányok a parasztság történetéhez a 14. században, nevet viselő tanulmánykötetben harminc évvel ezelőtt jelent meg, igy foglalt állást: „A 15. század elején a kun nemzetségi szervezet székszervezetté alakult át”.

Az alábbiakban Györffy Györgynek ebből a megállapításából kiindulva szeretnénk néhány adalékot fűzni a kunok és a délmagyarországi helyi hatóságok egymás közti viszonyához. Először is a kunok és az itteni vármegyék területe határának kérdéséhez szeretnénk néhány adattal hozzájárulni.

Az 1279-ben kiadott második kun törvény meghatározta a kunok szálláshelyeit. Ezek négy csoportra voltak oszthatók. 1. a Duna és a Tisza között (inter Danubium et Ticiam), 2. A Körös folyó mellett (iuxta fluvium Kriss), 3. a Maros és Kőrös között, vagy partjaikon (inter flumina Morus et Kris sut ex utraque parte fluminis eiusdem). 4. a Temes és Maros között, vagy körülöttük (inter flumina Tymus et Marosi sut circa esdem) Az utolsó pontból kiderül, hogy a kunok szállásterülete kiterjedt Délmagyarország később Bánságnak, vagy Bánátnak nevezett területére. Az első pont alatti kun szállások viszont az északbácskai mezővárosokig; mint Szabadka, Tovankuta stb. terjedő Halas székké alakultak.

Ezt a széket a kunok Csertón, vagy Csortán neme, nemzetsége hozta létre, mely először 1347-ben jelentkezik Köncsög kun ispán