Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
Vármegyék és szabad kerületek 27 A szolgabírói tisztség a létrejöttét a billogosok bírák eljelentéktelenedése okozta. A billogosok a 13. század elején már a megyésispánok alárendeltjeivé váltak. Már önmagában ez is sértette a megyében élő szerviensek és más szabad rétegek ősi jogait, azt azonban egészen vérlázítónak érezték, hogy ügyeikben a gyakorlatban még csak nem is az ispánok, hanem az udvarbírák ítéltek.25 Az Aranybulla ezúttal is, amennyire csak lehetett, az ősi jogszokást kívánta visszaállítani. Az 5. cikkelyben kimondták a régi jogelvet, hogy az ispán szerviensek birtokai fölött nem ítélhet. Itt fogalmazták meg először azt, hogy az ispánnak miféle bírói joghatósága van a „másik Magyarország” tagjai fölött: rajtuk csak pénz-és tizedügyekben ítélhettek. Nem új jogot teremtettek most sem, hanem all. század óta élő szokást foglalták írásba. Miért éppen e két területen volt joga az ispánnak ítélkezni? A pénzügyek - ide kell érteni az adót, vámokat, pénzbeváltást - az uralkodó személyes hatáskörébe tartoztak, legkézenfekvőbb volt ezt mindenütt az ispánokra bízni. A Kálmán-kori törvények égé- szén egyértelműen emlegetik az ispánok ilyen feladatát. A tized- ügyeket a király, mint az egyház legfőbb védelmezője bízta az ispánokra. Az Aranybulla nem tett engedményt az udvarispánoknak. Hiába elevenítették fel azonban volt az ősi elvet, hogy ők csak a várszervezet népei felett ítélhetnek, ez nem ment át a gyakorlatba. A billogosok 1222-ben már régóta csak az ispánok alárendeltségében ítélhettek, így az ő jogállásuk esetében szóba sem jöhetett a régi rend restaurációja. Ha a szerviens bűntettet követett el, tolvaj vagy rabló lett, eredetileg a királyt illette meg a „vérhatalom”, amit a billogosokra ruházott. E jogkörük továbbra is fennmaradt, azonban csak az „ispán lábainál” ítélkezhettek. A birtokügyek a királyi kúriára és a közgyűlésekre maradtak. A billogosok ideje meg volt számlálva, a tatárjárás évtizedében találkozunk velük utoljára. A szolgabíráknak az ispánok mellé rendelése nem alulról jövő kezdeményezés volt. Jól mutatja ezt az, hogy számuk országosan egységes. Van néhány korai adatunk arra is, hogy a szolgabírákat maga az uralkodó nevezte ki.27 A szolgabírói tisztség létrehozása tehát minden bizonnyal a királyi akarat eredménye volt. Abban bizonyára igaza van a korábbi történeti 25 Bolla Ilona: Az. Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica I. Bp. 1957. 26 Kálmán I. 77, 78, 79. 27 Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében. Sz 1969.
