Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
Vármegyék és szabad kerületek 19 ugyan részben katonai célú épület volt, azonban a legkevésbé sem jelentett kaszárnyát. A várnépek, a kelt jobbágyfiúk és a várjobbágyok vidéki házaikban éltek. E katonai célú szervezetet (népeket és birtokokat) hívjuk várispánságnak. Ha a várispánság és a vármegye viszonyát le akarjuk írni, akkor legegyszerűbben egy másik diszciplínából vett, régóta ismert memoritert hívhatunk segítségül: majdnem minden vármegye várispánság, de nem minden várispánság vármegye. Ahhoz, hogy a várispánságból vármegye legyen, ugyanis szükség volt egy másik összetevőre is, magára a megyére. A Dunántúlon máig él ennek eredeti jelentése, a határ. Határai a várispánság várföldjeinek is voltak, ezek azonban csak a várhoz tartozó birtokokat különítették el a szomszédos nemzetségi, egyházi stb. birtokoktól. A várak egy részéből azonban az ispán nemcsak a várföldeket és a várszervezethez tartozó népeket igazgatta, hanem a környéken élő más birtokosok oltalmazása is az ő feladata volt. A várnak a megyéje, azaz a határa kerítette körül e különböző birtokokból álló területet, ugyanúgy, ahogy pl. ma elválasztja egymástól Hajdúdorog és Újfehértó határa Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyét. Akadtak olyan várispánságok is, a melyeknek voltak várföldjeik, saját várszervezetük, de megyéjük nem volt, ilyen volt pl. Galgóc, más néven Szolgagyőr és Karakó. A megyei szervezet magját a várispánság alkotta, innen kerültek ki az ún. királyi megye tisztségviselői, de már a szent istváni rendszerben az egész, pontosan körülhatárolt vidék felett joghatóságuk volt a megyésispánoknak. Ez a joghatóság azonban nem volt ugyanolyan, mint amilyen hatalommal az ispánok a várszervezet népei felett rendelkeztek. A hatalom a középkorban elsősorban a bírói hatalmat jelentette. Az ispánok a várszervezetben a várjobbágyoktól a várnépekig élet és halál urai voltak. A megyében azonban feküdt egy másik királyi birtoktípus is, az udvarnokföldek, a király magánbirtokai. Ezek fölött vajmi csekély hatalommal rendelkezhetett a megyésispán. Az udvarnokföldeket egy különálló szervezet igazgatta. Központjuk egy-egy királyi udvarház volt, ugyanúgy ahogy a várföldeknek a vár. Az udvarnokokat helybéli elöljáróik és udvarnokispánjaik irányították, ha ezek ítéletével nem voltak megelégedve, akkor végső esetben a királyi udvar elöljáró
