Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája
Vármegyék és szabad kerületek 165 A definítium időszakában a megyei hatóság változatlan maradt, az alsófokú igazgatási hatóságnál, amelyet a Jászkun Kerületben nem szolgabíróságnak, hanem kapitányságnak neveztek, az igazgatást és a jogszolgáltatást ismét egyesítették. A provizórium idején létesített 5 közigazgatási és 7 törvényszéki járás helyett a községeket 6 járásba sorolták. A Jászságtól területileg elkülönült jász tulajdonú kiskun puszták ekkor kerültek igazgatásilag a kiskun járásokhoz. A helységekben az állami irányítás az állami végrehajtó közege a községi hivatalszervezet volt, de az egész települést érintő ügyeket továbbra is a régi gyakorlat szerint intézte a tanács vagy a gazdasági gyűlés. Számos példát tudunk arra, hogy a testület irányítása, illetve tiltása miatt a közösséget érintő döntéseket a presbitériumok ülésein, vagy az ekkor leváló közbirtokosság üléseiben intézték. Az anyagi függetlenség egyik zálogának tartott községi birtokokat, pl. ekkor telekkönyvezték a birtokosságok nevére. Igaz, ez a későbbi pusztafelosztásoknál számos konfliktust okozott. A közgyűlések működését hivatalosan betiltották, de a községek megmaradt jegyzőkönyvei bizonyítják működésüket. Különböző fedőnevek, illetve szervezetek mögé húzódva, rendszeres, az egész települést érintő, döntést hozó tanácskozásokat tartottak. A Jászkun Kerület önkormányzata tehát kerületi szinten megsemmisült, de a községek helyi igazgatásában tovább élt, bár hatásköre jelentős mértékben lecsökkent. Az önkormányzati élet és az adózás új formáinak bevezetése mellett a jogszolgáltatási önállóságot is elvesztették. 1853-ra teljessé vált a kör, a külön jogok utolsó bástyáját jelentő szabadparaszti birtokra az úrbéri törvény nem adott kivételes eljárást. A kerületek minden tiltakozása ellenére vállalniuk kellett az úrbéri kárpótlással kapcsolatos anyagi terheket is. Mindezek a sérelmek s a községi köz- igazgatásban átmentett és megőrzött önkormányzati hagyományok, az ország más vidékeinél nagyobb lendülettel segítették elő az 1860-61- es évek szabadabb korszakában az önkormányzati élet feltámasztását. Az autonóm rendszer egy éve a kerületi igazgatás legmozgalmasabb időszaka volt. Az ismét választott tagokból álló kerületi közgyűlés közjogi viták, a birodalmi központi hatalom és az önkormányzatok közötti harc színtere lett. Az egykori kiváltságos kerület ekkor a köz- igazgatásban is érzékelhető elkülönülés helyett a közös sors vállalására, a megyékkel azonos igazgatási elvek érvényesítésére törekedett.