Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája
166 Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája A provizórium időszakába az, ideiglenességet ismét a hagyományok felélesztésével igyekeztek áthidalni. A gyakorlatban azonban egyértelművé vált, hogy a hagyományok ismerete már kevés, a jól működő törvényhatóságokhoz új szervezetű közigazgatás és hozzáértő tisztségviselő-testület szükséges. A felismerés eredményeként célozták meg azt az igazgatási rendszert, aminek gyökereit az önkormányzati autonómia megvédett maradványai jelentették, törzsét pedig az országos jogrend és igazgatási rendszer. Megvalósítását egy jobban képzett, kinevezett szaktisztviselői apparátus alkalmazásával, és a döntést hozó testületek választott elöljáróságának hagyományos működésével próbálták elérni. A vármegyékkel ellentétben községi kezelésben maradt az árvaügy, a kerületek közgyűlésének csak ellenőrzési joga lett. Továbbra is ragaszkodtak a régi elvhez, hogy minden személyes és birtokviszony egy forrásból, a redempcióból ered. A jászkun településeken kettős telekkönyvezést végeztek. Az állam által megkövetelt telekkönyvek mellett vezették a redempciós viszonyokat tükröző Liber Fundit, tovább élt a hagyományos elővételi rendszer. A birtok a nádori statutomok előírásai szerint öröklődött, s egy-egy hagyatéki vitánál az 1745-ös földszerzésig nyúlnak vissza bizonyítékokért. A mindig is létezett közbirtokosság szabályozott szervezeti formát öltött, és mint a helyi birtokosok civil szervezete irányította gazdálkodást. A Jászkun Kerület községei az autonómia bástyái maradtak. Míg a központosított állam községeit, bármennyire is jól szervezett volt a mechanizmus, külső erő mozgatta, a jászkun helyhatóságot, mint élő szervezetet belső ereje ösztönözte tevékenységére, s bár a hatóságok rendeletéit végrehajtotta, a végrehajtás módozatit a helyhatósági hagyományok szerint magához idomította, azaz belügyeit továbbra is maga szabályozta. A kiegyezés után a Jászkun Kerület közigazgatási szervezetének újjáalakítási folyamata alapvetően eltért a vármegyékétől. Az önkormányzat alapja a község maradt, s a községek önkormányzatának egyetemeként a 25 község önkormányzati egységét jelenítette meg a Jászkun Kerület, mint törvényhatóság. A közigazgatás átalakításának szükségességében teljes egyetértés alakult ki, de a hogyan kérdésében már jelentős véleménykülönbségek voltak. A közigazgatási törvények vitáiból három irányzat körvonalazódott: 1. a jászkun hagyományokhoz és az elkülönüléshez kötődő