Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Heckenast Gusztáv: Nemesi vármegyék és szabad kerületek
12 Heckenast Gusztáv: Nemesi vármegye és szabad kerületek vármegyék és a szabad kerületek közigazgatásában, és ezeket a szak- irodalom fel is tárta. Csak a legszembetűnőbbekre mutatnék rá. A király által kinevezett főispánnak megfelel a szabad kerületekben a főkapitány, a mindenkori nádor jászkun főkapitánysága pedig az örökös főispán intézményével rokon. Hasonló megfelelést látok az alispán és az alkapitány intézménye között, még abban is, hogy eredetileg a főispán, illetve a főkapitány nevezte ki őket; a megyei nemesség a középkor vége óta választja az alispánt, a Jászkun Kerület lakossága pedig az alkapitányt 1714 óta, amikor pedig a kerület éppen nem volt „szabad”. (Ami arra figyelmeztet, hogy a társadalom által elfogadott, működő közigazgatási szervezetre minden territoriális hatalomnak szüksége van: még DL József is csak a megyei (és persze a szabad kerületi) önkormányzatot szüntette meg, a tradicionális keretet, mint adóztató és újoncoztató szervezetet meg kellett tartania.) A Jászkunság kerületi kapitányai lényegében a megyei szolgabíráknak felelnek meg. És mint ahogy a vármegyének is alkotmányos, statútum alkotó és bíráskodó fóruma a közgyűlés, a generalis congregatio, megvan ez a fórum, ugyanezen a néven a szabad kerületekben. A szabad kerületek köz- igazgatási struktúrája ha tartalmában talán nem is, formailag demokratikusabb, mint a vármegyéké. A járásoknak szolgabírájuk volt, de közgyűlésük nem; a jász, a nagykun és a kiskun kerületnek nem csak kerületi kapitánya, de saját kerületi közgyűlése is volt. És míg a vármegyékben általában háromévenként volt tisztújítás, a szabad kerületekben a tisztségviselőket évenként újraválasztották. (A tisztségviselők persze itt is, ott is a meglehetősen szűk rétegből kerültek ki.) A részletekben való különbözőségek ellenére tagadhatatlan a hasonlóság a vármegyei és a szabad kerületi közigazgatás struktúrájában, és ez a hasonlóság az idők folyamán egyre erősödött. így Magyarország polgári átalakulása idején, a XIX. század harmadik negyedében konfliktusok nélkül történhetett meg a szabad kerületek beolvasztása az ország vármegyékben szervezett közigazgatásába. Az 1876. évi 33. te. a Kiskunságot Pest-Pilis-Solt vármegyével egyesítette, legdélibb részét Csongrád vármegyébe olvasztotta be, a Jászságot és a Nagykunságot Szolnok vármegyével vonta egybe, a Hajdúkerületből pedig Szabolcs vármegye déli és Bihar vármegye északnyugati területeivel egyesítetve megalkotta az addig nem létezett Hajdú vármegyét. így ért véget a kiváltságos Jászkun és Hajdúkerület különleges státusa, miután azokat a sajátosságokat, amelyek a vérmegyéktől való különállásukat indokolták, a történelem folyamán többszörösen is el
