Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Takács Péter: A Hajdúk címerei
144 Takács Péter: A Hajdúk címerei lentmondást is felvetett. Feloldhatatlan antinómiát teremtett a kollektív nemesítés és az egyéni nemesi címer viselési jogának a megoldása. A részletesen leírt, megrajzolt és motívumaiban aprólékosan, már-már didaktikus szándékossággal magyarázgatott címert 9254 hajdú vitéz - akiket név szerint is összeírtak - és a név szerint is megnevezett 12 kapitány kapta. Elvileg külön-külön és együttesen is viselhették, lobogtathatták, gyűrűikbe vésettethették, házaik homlokzatára, fejfájukra pingáltathatták. Ruháikat, hadi szerszámaikat, kocsijukat, szekereiket, asztalkendőiket, abroszaikat, fehérneműiket díszíttethették vele, ami önmagában képtelenség lett volna. Igaz, a Bocskai-féle címeradományozáskor az élő heraldika kora már régen lejárt. A címert viselő személynek, nemzetségnek vagy családnak harci öltözetben is felismerhető, másoktól jól megkülönböztető voltának a kritériuma már nem terhelte a heraldikai kompozíciót. Mégis elképzelhetetlen, hogy akár Bocskai, akár Péchy Simon titkár, akár a heraldikai alkotást az oklevélbe rajzoló piktor, akár maguk a hajdú vitézek csak egy pillanatig is gondolhattak arra, hogy bármelyikük is egyéni jelképként, nemesi címerként viselje az adományt, és azt bármelyik megyében kihirdesse, pedig ez a privilégium adományozásának szokásjogon alapuló velejárója volt. Egyedi megjelenítésében is kollektív, közösségi szimbólumnak vélelmezték ezt a privilegizált hajdúk valamennyien, s használata egy percig sem tapadt személyhez, évekig még a Bocskai által adományozott falvakban, pusztákon - a Hajdúságban - megtelepedett hajdúközösség egésze sem igen használta. Egyszerűen csak hadijelvény volt. Ezt a szerepét betöltötte az utolsó nemesi felkelésig, maga mellé rendelve az egyes kapitányok, századosok hadijelvényeit, lobogóit. Azok előtt lengedezett, együtt a hajdúlovasság szoboszlói címerével. Újabb funkcióját, a többi századosi, kapitányi jelvényekkel, címerekkel akkor nyerte el, amikor megszerveződött a hajdúkerület önálló igazgatási, igazságszolgáltatási és adózási szerepköre és autonómiája. Ekkor az alfabetizációs ügyintézés hitelesítő szimbólumává, szimbólumaivá váltak. Legitimitásukat a fejedelmi adományozás és a királyi megerősítések szavatolták, de csak a hajdúkerületben. Más törvényhatóság elzárkózott a hajdúcímerekkel jelentkezők privilégiumának a kihirdetésétől. A hajdúcímerek - bár megnevezett és conscribált konkrét személyeknek adományoztattak - egyéni nemességet biztosító jellege leírását és megrajzolását követően azonnal átváltott, transzponálődott a közösségi autonómia szimbólumává, ami a
