Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület bíráskodása
124 Nagy Sándor: A Hajdúkerület bíráskodása az ügy érdemi elbírálását nem érintő szabálytalanságok, mulasztások miatt szükséges intézkedések, közgyűlési határozatok meghozatalára irányuló javaslatok stb. Ami a bűncselekmények jogi minősítését illeti, az ügyek 52 %- ában vagyon elleni, 32 %-ában az élet és testi épség, a nemi erkölcs megsértése és káromkodás, 16 %-ában pedig - a lázítástól, a hatalommal való visszaéléstől, a hivatali kötelességszegéstől, a hatósági közegek elleni erőszaktól a kuruzslásig - még mintegy 30 különböző, ma is bűntettet vagy vétséget megvalósító cselekmény volt a vád tárgya. A tisztiügyész az 1757-1790 között tárgyalt ügyek majdnem mindegyik vádlottjára - régi hazai törvényeink és Webőczy Hármaskönyvének vonatkozó cikke alapján - halálbüntetés kiszabását mdítványozta. 1791-től oldódott ugyan az ügyészi merev álláspont, de 1850-ig még mindig aránytalanul sok volt a fővesztés kimondására irányuló indítvány. Mivel az ügyész indítványa nem kötötte a törvényszéket, 1757-től 1850-nel bezárólag összesen 70 vádlottat sújtottak halálbüntetéssel s ebből 7 fő kivégzése bizonyos. A feliebbviteli bíróságok büntetést enyhítő ítélete, illetve királyi kegyelem folytán 48 elitéit életben maradt, 15 elitéltre vonatkozóan sem a feliebbviteli ítélet, sem a kegyelmi eljárás során hozott döntés iratai nem találhatók. Ezeknek az iratoknak a fogalmazványai az Országos Levéltár épületében, a háborús események során keletkezett tűzvészben megsemmisültek. Bár a Böszörményben létesítendő kerületi börtön költségeire 1757 áprilisában 300 formtot megszavaztak, az építési szerződést azonban fedezet hiánya miatt csak 1762. március 31-én kötötték meg. A munka azonban lassan haladt, ezért a közgyűlés 1765-ben elrendelte annak gyorsítását. Ez a magyarázata, hogy a törvényszék 1757-1790 között a vádlottaknak csak 10 %-át ítélte börtönbüntetésre.. Ez az arány aztán 1791-1810 között 28,6 %-ra, 1811-1850 között pedig már 82,7 %-ra emelkedett. A kiszabott börtönbüntetések időtartama 1 naptól 3 évig terjedt, csak 1791-1810 között büntették a vádlottak 1 %-át 3 évet meghaladó tartamú börtönre, 1811-1850 között pedig mmdösz- sze 0,4 %-át. A börtönbüntetés végrehajtásának módjáról a törvényszék általában úgy rendelkezett, hogy azt vasban, közmunkával, heti két, ritkábban három napon át kenyéren és vízen böjtöléssel kell végrehajtani. Azokat, akik erre egyéniségüknél fogva rászolgáltak, a szeszes
