Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület bíráskodása
Vármegyék és szabad kerületek 125 italoktól is eltiltották. A megrögzött, veszélyes bűnözőkkel szemben minden 24 órában, vagy heti egy, esetleg három napon át két-két, ritkán hat óra hosszáig rövid vason tartást is elrendeltek. A nem nemesekre kiszabott börtönbüntetés mellett kötelező volt mellékbüntetésként megfelelő számú pálca, nőknél korbács, 18 éven aluli fiatalkorúaknál pedig vesszőcsapás kiszabása. Mellőzésének csak orvos által igazolt testi alkalmatlanság esetén volt helye. Az ütések száma a börtönbüntetés időtartamához igazodott, és az ítéletben megszabott részletekben fél- vagy negyedévenként hajtották végre. A negyedévenként végrehajtható ütések számát csak az 1836.évi XVILtc.2.§ -a korlátozta 25-re. A testi büntetések: pálcázás, korbácsolás, vesszözés nemcsak mellék-, hanem főbüntetésként is kiszabhatok voltak a nemesekre. A törvényszék 1757-1790 között a vádlottak 88,2 %-át, 1791-1810 között 64,6 %-át és 1811-1850 között már csak 15,7 %-át sújtotta ütlegeléssel, a testi büntetésekkel szemben egyre erősbödő ellenszerv hatására. Az ütések számát 1- és 100 között állapították meg, 100-tól 200- ig terjedőt igen ritkán és csak 1757-1790 között, 1791-től kezdve pedig egyáltalán nem szabtak ki. Előfordult, hogy az ítélet rendelkezése értelmében az ütlegelés megkezdése előtt az elítéltet lakóhelyén pellengérre, gyalázatfához, bitófához állították és elrettentésül bűnét a feje fölé írták. Bíró Sándor kerületi táblabíró javaslatára a közgyűlés 1841-ben elrendelte, hogy a testi büntetéseket zárt kapuk mögött hajtsák végre, mert a nyilvános helyen osztogatott ütlegelés sem az elitéit megjavítását, vsem mások elrettentetését nem szolgálja. A városi tanácsokat pedig kötelezték, hogy „ahol még a közgyaláztatás undorító cégérei, a bitófák fennállanak” azonnal tüntessék el.23 Főbüntetésként még a következő büntetési nemeket szabták ki: 1. Tüzes vassal bélyegzést lopás miatt elítélt vádlott hátára, vagy homlokára. Mária Terézia 1763-ban alkalmazását megtiltotta. 2. Pénzbüntetést csak nemesekre és paráznaságban bűnösnek talált nem nemes terhes nőkre korbácsolás helyett. 3. Gyalogkatonának adást. Előfordult, hogy az ezzel büntetett vádlott a szolgálatra alkalmatlannak bizonyult, ezért a XIX. század elejétől a törvényszék az ítéletben már eleve kiszabta azt a büntetést is, amely alkalmatlanság esetén volt végrehajtandó. 4. Kitiltást a Hajdúkerületből vagy a vádlott lakóhelye szerinti hajdúvárosból. Az erre ítélt a Kerületbe, illetve a lakóhelyére 23 23 Uo.Ker.közgy.jkv.31.k. 1841.június 14.N°999
