Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület bíráskodása
Vármegyék és szabad kerületek 123 röl, mértékéről, végrehajtásának módjáról, valamint a pénzbeli marasztalások jogcíméről és összegszerűségéről. Ha a törvényszék nem találta bizonyítottnak, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményt a vádlott követte el, - felmentő ítéletet hozott. A tisztiügyész vádat emelt a gyanúsítottak ellen akkor is, ha a tagadásukkal szemben nem sikerült bűnösségüket megnyugtató módon bizonyítania. Ilyen esetekben már a keresetben, vagy perbeli szóváltásban a beismerés kikényszerítésére a tortúra elrendelését indítványozta. Ha a törvényszék ennek helyt adott, közbenszóló ítéletében meghatározta, hogy a tortúra mindnégy, avagy hány fokozata hajtandó végre a törvényszék két tagjának jelenlétében. 1757-1776 között 12 vádlottal szemben rendelték el a tortúra különböző fokozatai alatti vallatást. Közülük 7 vádlott nem tett beismerő vallomást s ilyen esetekben az ítélet mindössze azt tartalmazta, hogy a vádlott „elrendelt grádusait a tortúrának kiállván és sub tortúra semmit sem vallott, ezért a magisztratuális actió alól felszabadíttattik”.22 Mária Terézia 1776-ban a kínvallatást megtiltotta, de ezt a jurisdikciók - a kerületi törvényszék is - úgy értelmezték, hogy csak a tortúrára vonatkozik s a beismerés kikényszerítésére a pálcázást, nőkkel szemben a korbácsolást ügyészi indítványra ezután is elrendelték. 1757-1780 között 27 vádlottat vallattak 30-100 közötti pálca, illetve 15-40 korbácsütés alatt. Ezek hatására 3 fő teljes, 1 fő részbeni beismerő vallomást tett, 23 fő továbbra is tagadott. A törvényszék 1781- től már semmiféle kényszerítést nem rendelt el, 1791-ben pedig törvény /42.te/ tiltotta meg a „kínzó vallatásokat”. A zárt ülésben meghozott ítéletekről a jegyző - a tényállás lényegét is tartalmazó - rövid feljegyzést készített. Az elnök az ülésszak utolsó napján ezek felolvasásával hirdette ki nyilvánosan az ítéleteket a vádlottak, a tisztiügyész és a védők előtt. A jegyző aztán a kihirdetett ítéleteket részletesen írásba foglalta és bejegyezte a vonatkozó perjegyzőkönyvekbe, valamint 1780-tól kezdve a büntető ügyek tárgyalásáról vezetett jegyzőkönyvbe is. Szabályozás hiányában a gyakorlat alakította ki, hogy az ítéletek írásba foglalásánál milyen logikai sorrendet követnek. A kerületi törvényszék marasztaló ítéleteinek felépítése a következő volt: 1/ A törvényszék által megállapított tényállás, 2/ az elkövetett bűncselekmény jogi minősítése, 3/ a kiszabott büntetés, 4/ pénzbeli marasztalások, 5/ 22 HBML. B.ügyek. P1.1758.Fasc.F.No9
