Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület bíráskodása
Vármegyék és szabad kerületek 119 helytartótanács 1795-ben azt a következtetést vonta le, hogy a hajdúvárosok népességéhez képest magas a letartóztatásban lévők száma, ami a rabélelmezés miatt nagy terhet jelent a közpénztárnak, ezért elrendelte, gyakrabban kell büntetőtárgyalásokat tartani. A hat hajdúváros lélekszáma ebben az időben 33-34 ezerre tehető. Ha figyelembe vesszük, hogy 1794-ben 90, 1795-ben pedig 110 előzetes letartóztatásban lévő vádlott állott a kerületi törvényszék előtt, az arány 0,27 %, illetve 0,30 %. Ez nem mondható magasnak. Nem ok nélkül jelentette tehát a közgyűlés a helytartótanácsnak, hogy „a rabok számát inkább a jó vizsgálat jeléül lehetne magyarázni”, de azért megígérték, hogy a jövőben gyakrabban tartanak törvényszéki tárgyalásokat.17 Erre azonban az ügyek száma miatt nemigen volt szükség. Még 1845-ben is joggal jelenthette a közgyűlés, hogy a bűnügyeket minden időszaki - évenként 3-4 havonta tartott - törvényszéken befejezik, rendkívüli törvénykezési szakra itt nincs szükség.18 II. Szabolcs megye fellépése a hajdúk bíráskodási joga ellen Alig történt meg a hajdúvárosok bíráskodási joggal felruházása, Szabolcs megye megkísérelte ennek hatálytalanítását. A letelepítés után híre járt a hajdúvárosok földbőségének, ami a közeli, sőt távolabbi megyékben lakó jobbágyok előtt a földesúri kötöttség alóli szabadulás reményét csillogtatta meg. Sokan otthagyták földesuraikat és a hajdúvárosokban telepedtek le, ahová örömest befogadták őket, noha ezt a Forgách-féle utasítás 2. pontja kifejezetten tiltotta. Szabolcs megye azon a címen, hogy a hét város korábban hozzá tartozott, a hajdúkat a maga bírói joghatósága alá akarta vonni elsősorban azért, hogy kötelezhesse őket a szökött jobbágyok visszaadására. A hajdúk azonban nem ismerték el a megye jurisdikcióját. Emiatt Szabolcs megyének az uralkodóhoz és az országgyűléshez benyújtott panaszai alapján Thurzó György nádor 1614. július 20-án kelt levelében szemére vetette a hajdúknak, hogy az ország törvényei ellenére a szökött jobbágyokat nem bocsátják vissza uraiknak, és bár nemes személyek, mégis 17 Uo. Ker.közgy.ir.IV.A.502/b.85.csomó. 1795.Fasc.4. N°-38 18 Uo.Ker.közgy.jkv.IV.A.502/a.33.k. 1845.június 2. N°-558
