Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület bíráskodása
120 Nagy Sándor: A Hajdúkerület bíráskodása kivonják magukat a vármegyebeli nemesek közül és senki bírósága alá nem adják magukat. Megparancsolta, hogy mivel minden nemes ember vármegyéjének bírósága alá tartozik, a szökött jobbágyokat minden jószágukkal adják ki, magukat pedig a vármegye igazságszolgáltatása és ítélete alól ne vonják ki. Ha pedig valaki ellen panaszuk vagy pörük van, nemkülönben ha velük szemben indítanak eljárást, a nemességre vonatkozó törvények szerűit kötelesek a vármegye bírái előtt törvényt állam.19 A nádori parancsnak azonban nem volt foganatja, ezért az országgyűlés az 1618:73.tc-vel elrendelte, hogy a felsőmagyarországi hajdúkat abba a vármegyébe kebelezzék be, amelyben lakásuk van és a többi nemesek módjára ők is a vármegyei joghatóság és bíráskodás alatt álljanak. Ez azt is jelentette, hogy igazságszolgáltatási joguk megszűnik. Ám a hajdúk, ahogy Thurzó parancsát, a törvényt sem vették tudomásul és a megyei törvényszék ítéleteinek nem engedelmeskedtek. Mivel az uralkodónak szüksége volt a hajdúk katonai erejére, a törvény rendelkezésének végrehajtásával nem akarta őket maga ellen hangolni, így Szabolcs megye kísérlete kudarcot vallott. Igényét azonban nem adta fel s a XVIII. század folyamán is megkísérelte annak érvényesítését. Ennek eredményeként az 1715. évi 95.te.3. §-a megint elrendelte, hogy a Szabolcs megyében fekvő hajdúvárosok e vármegye joghatósága alá tartozzanak. A törvény a hajdúk elkeseredett ellenállását váltotta ki s a kerület közgyűlés 1717. június 15-én úgy határozott, hogy ha az országgyűlés valóban a vármegyei jurisdikció alá veti őket, készebbek lesznek inkább lakóhelyeiket pusztára hagyni és az országban széjjeloszlani. Hajdú szabadságuk megtartása érdekében anyagi áldozatokat is vállaltak; Pálffy János kassai főkapitánynak 30 borjas tehenet ígértek arra az esetre, ha közbenjár a megyei jurisdikció tói mentesítésük érdekében.20 A kérdés rendezésére az 1729.évi 8.te. azzal tért vissza, hogy a hajdúvárosok Szabolcs megye által kért alávetése ügyében - miután a helytartótanács az érdekelt feleket már meghallgatta és ennek alapján a kérdést megvitatta - a király fog dönteni. A döntés azonban nem történt meg, így aztán a hajdúvárosok és a Hajdúkerület II. József igazságügyi re- formjamak hatályba lépéséig gyakorolták bíráskodási jogukat. 19 Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár.Act.pol.l614.Fasc.32. 20 HBML. Ker.közgy,jkv.IV.A.502/a.2.k. 1717.június 15-i határozat.
