Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gazdag István: A sajtó fegyver. Válogatott debreceni sajtószemelvények
94 Ne gondolja azonban senki is, mintha a titkos üléseknek nem volna meg az ő saját jó oldaluk is. Igen is vannak. Először is: szabad szivarozni, mi véghetetlenül nagy élv, s még gyönyörűségesebb kényelem: másodszor: a beszédek nem jővén ki a Közlönyben, akár minő ostobaságot egész biztosságban elmondhatni; mert verba volant, scripta manent. Harmadszor: a követek ha akarnak szomszédukkal tarlizhatnak, máriásozhatnak s elfmandlizhatnak. Negyedszer: ha tetszik, az egész convesatió per tu mehet. Szabad fenhangon ásítozni, nem szükség egész órákig folytonosan fontos roppant képeket csinál- gatni, hanem szabadon mosolyoghat mindenki egymás szemébe... Nem evésbé kényelmes a titkos üléselvben az, hogy egyszerre tizenöten is beszélhetnek hogy az unalmas czimzéseket el lehet hagyni. A pedáns „tisztelt ház” megszólítás helyett csak a „hej fiuk” járja. Nyárit Palinak, Bezerédit Pistának, Ivánkát Zsigának szólíthatni, valemint Pálóczit uram bátyámnak... Ha az ember a kulcslyukon hallgatózhatnék minden követnek megtanulhatná spitznámliját is. A magyar országgyűlés így mutat példát a politikai intézményrendszer kialakítására. Az írás cím és aláíró nélkül jelent meg a Márczius Tizenötödikében. Debrecen, 1849. március 6. FORRADALOM ÉS A NEMZETISÉGEK Austria Ígéreteket tett a tőlünk különböző nemzetiségelvnek, mikről előre tudta, hogy nem teljesíthetők. Hamarabb jött el az idő, mint vártuk, mellyben azok észre fogják venni megcsalatásukat. Zágrábban és Karloviczon kitűzték a veres lobogót s a császári sasokat a földhöz verté. E tényekből természetesen következik az, hogy most a nemzetiségek a velünk folytatott természetelleni harcot felhagyva, alkupontokkal fordulnak hozzánk. Mit tegyünk mi ez esetben? Jelen pillanatban nagy előnyünk volna a dynasztiával szemben, ha nekünk nem kellene határvédő harczot folytatnunk s erőnket szétosztanunk, s e tekintetből mi képesek vagyunk sokat áldozni,- elmondjuk, hogy mennyit. Készek vagyunk elfeledni azt a vért, a mi kiomlott, Isten áldása és bocsánata legyen rajta. Készek vagyunk a fölégetett falvak helyébe újakat építeni. Készek vagyunk egy általános amnestiát hirdetni ki a megtérőkre. A mi egy népnek boldogságot, jóllétet ad, mindazt megosztjuk mindenkivel, ki e haza földjén lakik. Az alkotmányos jogok kiterjesztésében senkinek, semmi pártnak, semmi felekezetnek a másik felett bitorlott előjogokat nem adunk. Azoktól, kik törvényeink jótékonyságában részesülnek, nem kívánunk egyéb teherviselést, mint mit e törvények általánosan mindenkire szabtak. Nyelvét, nemzetiségét senkinek erőszakkal meg nem támadjuk. A mi a közigazgatási formákat s a helyérdekeket illeti, ezek tárgyában részrehajlatlanok leszünk. Mindezeket megígérhetjük és megadhatjuk. Csak ollyasmit ne ígérjünk, amit megadni sem hatalmunk, sem akaratunk nincsen. Igérhetnök mi is mindazt, a mit a dynastia ígért, megcsalta őket a dynastia a maga érdekében, mi is tehetnőnk ezt velük a magunkéban. De a csalás mindig rossz bassisa a jövendének. A perfidia megbosszulta magát mindig, megboszulandja ezentúl is... Az absolutizmus a szabadság szárnyszegésére a nemzetiségi praetensiók szítását találta föl, ezen fellengős eszme alatt kezdett harczot a demokrácia ellen. Ha azok, kik magukat a dynastia által ígért nemzetiségi egyenjogositás által rászedve látják, az elvben érzik megcsalatásukat, úgy belőlük ismét igen jó testvérek válhatnak, de ha csupán dynastiában látják csalatkozásukat, nekünk az ellenség által nem kezdett ármányt folytatnunk nem szabad. Olly ígéretet, mellynek teljesítése nemcsak nekünk, de a sorsnak sincs hatalmában, meggondolatlanságból tenni nevetséges, kiszámításból perfidia volna. Egy nemzetnek pedig mind kettőt kerülni kell. Megjelent az Esti Lapok című újság 1849. március 6-i számában Nemzetiségi kérdések címmel, J. szignóval. A nemzetiségi kérdés Debrecenben a város nemzetőr századainak Arad és Erdély térségében való bevetése következtében foglalkoztatta a lakosságot.