Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Tóth Ágnes: A városok rendezésének kérdése az 1843/44. évi és 1847/48. évi országgyűléseken a levéltári források tükrében
7 A VÁROSOK RENDEZÉSÉNEK KÉRDÉSE AZ 1843/ 44. ÉVI ÉS 1847/ 48. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEKEN A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN Tóth Ágnes XIX. századi országgyűlések sorában különleges helyet foglalnak el az ún. reform országgyűlések, amelyek azt tűzték ki célul, hogy az elavulttá vált feudális viszonyokat a kor szükségleteihez igazítsák, és megteremtsék a polgári átalakulás törvényi kereteit. A városok tűntek a legnagyobb vesztesnek ebben a folyamatban, mert II. József halálát követően politikai súlyuk az országgyűléseken teljesen lecsökkent, míg az 1825-ös országgyűlésen már nem is vették számításba a városi követek szavazatait. A nemesi rend azzal magyarázta a városok háttérbe szorítását, hogy azok nem függetlenek az országos kormányszékektől, a városi küldöttek pedig nem az egész polgárságot képviselik. Az 1825-ös országgyűlést megelőzően a városok lojálisán vállalták a fokozódó anyagi terheket, de erre az országgyűlésre sérelmi listájuk már igen hosszúra sikeredett / városi követek szavazati joga, királyi cenzus emelése, katonai terhek növekedése, királyi biztosok működése stb./. Azonban az előbb említett sérelmek közül egyik tárgyalására sem került sor. 1831-ben a nádor kinyomatta a városok rendezése tárgyában tevékenykedő rendszeres bizottság munkálatait „A publico- politica deputátio tervezete a városokról” címmel Ez a tervezet az elkövetkező másfél évtizedre meghatározó jelleggel bírt .Ennek főbb gondolatai a következők voltak:1 1. A városok szavazati joga az országgyűlésen. 2. A városokban az igazságszolgáltatás és a közigazgatás szétválasztása 3. A városok feletti kettős felügyelet megszüntetése; a főfelügyeletet a Helytartótanács vegye át. 4. A helytartótanács a felügyeletet a városok felett inspektorok útján gyakorolja, akiket az uralkodó nevez ki. 5. A városi polgárok is befolyhassanak a követek és a magisztrátus tagjainak választásába, még ha közvetett formában is. 6. A kisebb királyi városok közösen küldjenek követeket az országgyűlésre. 7. Az országgyűlésen az összes királyi város 16 követének legyen szavazata. A tervezettel a királyi városok eddigi jogaik csorbítása miatt nem értettek egyet. Bár szívesen szabadultak volna meg a központi felügyelettől, de a szélesebb néprétegek bevonását a város vezetésébe nem kívánták. A megyei követek reformer csoportjai a központi felügyelet és választás szűkre szabott volta miatt nem támogatták az elképzeléseket. Maguk a városok sem voltak egységesek abban, hogy milyen álláspontot képviseljenek. Egyrészük úgy gondolta, hogy a városok addig ne vegyenek részt az országgyűlés munkájában, amíg szavazataikat nem veszik figyelembe, másrészük - így Debrecen is - az uralkodótól vártak jogorvoslatot. „Az elkövetkező országgyűlésen a városok a rendi jogaik érvényesítéséért küzdöttek. Nem kívántak lemondani az arisztokratikus városszerkezet nyújtotta előnyökről és a rendi jogállásuk megerősítését a központi kormányzattól várták.”- írja Balogh István2. A városok rendezéséről szóló törvénytervezetet az 1843/1844-es országgyűlés összehívása előtt a törvényhatóságok részletesen megvitatták, s még a sajtó nyilvánosságát is igénybe vették nézeteik népszerűsítéséhez. Debrecen álláspontját sokan várták és tudakolták, népességszáma, magyar nemzetisége miatt.” Óvatos konzervatizmusával el is tért a legtöbb városétól, viszont jól jelzi, hogy az ország második legnépesebb városának vezető polgári rétegét a liberális eszmék ekkor még 1 Balogh István: A város autonómiája in. Debrecen története 2. Szerk. Rácz István. Debrecen, 1989. 204. 2 Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben in. Hajdú- Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XV. Debrecen, 1988. 35.
