Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Ölveti Gábor: Debreceni változások az 1848-as törvények hatására
59 A falubeliek atrocitásának bejelentésére Szabolcs megye kormányzó bizottmánya Rásó Lajos szolgabírót küldte ki, aki népgyűlésen büntetés terhe alatt figyelmeztette Szovát lakóit a további önkényeskedések beszüntetésére. Berendelve a vak /tiltott/ bor- és pálinkamérőket kijelentette, hogy törvénytelen eljárásuk folytatása esetén a megyéhez feljelentéssel él. Az új törvények kétségtelenül felszínre hozták a lakosság jog és tulajdon iránti igényét. Ahol pedig önkényeskedések történtek, minden esetben a változások által előidézett szabadságra hivatkoztak. Debrecen haszonbérbe adta a szováti szárazmalmot, mint kisebb királyi haszonvételt. Amikor az egyik lakost feljelentették egy malom felépítéséért és működtetéséért, a következő volt a válasza: „...Szabadság lévén már ugygondolkozott, hogy szabad malmot is építtetni élelem keresem végett.” Debrecennek Hajdúsámsonnal kapcsolatosan is voltak érdekeltségei, s ezeket is érintették a változások. Ilyen volt például a robot eltörlése, melynek következtében a gúti és halápi kaszálókat a város közgyűlése haszonbérbe adta ki, miután a sámsoniak az új rendelkezés nyomán nem kaszálták. A másik esetben maga a megye kormányzó bizottmánya volt az, amely kárt okozott a sámsoni mészárszék haszonbérlőjének, amikor megyeszerte megengedte a sertéshúsnak, szalonnának, juh és kecskehűsnak szabad kimérését. 1848-ban a debreceni érdekeltségű közös birtokosság, mint a mészárszék tulajdonosa az évi bérből hajlandó volt egy bizonyos összeget elengedni, bár a haszonbérlő a Sámsonban állomásozó katonaság marhahús ellátása miatt jelentős bevételekhez jutott.9 Debrecenben a korszakváltás ellentmondásosságát leginkább a korábban polgárjoggal nem rendelkező külvárosi lakosság helyzete tükrözi. Megszülettek az új törvények, de nem alakultak még ki a részletes szabályozások. Megszűnt a külvárosiak által teljesített napszám, de nem létezett még 1849 májusában sem a közmunka szabályozásáról szóló rendelkezés. Úgyhogy a város közgyűlése határozatot hozott ökrök vásárlására és béresek félfogadására, hogy ideiglenesen így biztosítsa az utcák és országutak karbantartását. Lényegében a Debrecent körülvevő árok volt az a természetes határvonal, amely elválasztotta egymástól a bel- és külvárost. A külső terület benépesítése a XVII. század végén kezdődött, s gyarapodott olyan mértékben, hogy 1849-ben a tanács már 940 külvárosi házbirtokost tartott nyilván. Ez az összes debreceni háztulajdonosnak csupán 28%-a, mindenesetre a kültelken élő más lakókkal együtt ez a szám már elég tekintélyes ahhoz, hogy sorsukkal kellő szinten foglalkozzanak. A kortársak a polgári javadalmak és terhek megoszlását illetően a lakosságot három csoportra osztották: A kiváltságos polgárságra, a javadalmakból kizártakra és a külvárosi lakosságra. A külvárosiak a betelepülés alkalmával a városi közösség tulajdonában lévő telkeket használták, ezért 1774-től 1829 10 és 16 váltóforintot, majd 1829-től 16 napi szolgálattal fizettek. Ezen kívül 1848-ban már a katonaszállásolás terheit is vállalniuk kellett. Ugyanakkor a polgári javadalmakban nem részesültek. A Piacz utcai külvárosi lakók már 1848 május végén kérték a közgyűlést, hogy az új törvények szellemében tegye általánossá a polgári egyenlőséget és a városban érvényben lévő polgári jogkedvezményeket. Követeléseik között a ház után járó külső föld kiosztása és a katonaszállásolás ésszerű megszervezése szerepelt. Kérték a közgyűlést, hogy a katonaság arányos elosztását a saját soraikból választott külvárosi birtokosokra bízzák és a katonaellátás terheit éppúgy beszámíthassák a hadi adóba, mint ahogyan a belvárosiaknál ez már gyakorlat. A közgyűlés április végén elviekben kinyilvánította annak a lehetőségét, hogy a külvárosi házak birtokosai megválthatják telkeiket, s ez által a polgári javadalmak közül egyebek mellett a ház után járó városon kívüli földet is megkaphatják. A képviselőtestület ugyanezen az ülésen elhatározta, hogy 1849-ben a ház utáni földek szabad adását-vevését is lehetővé teszi. A törvényhatóság valószínűleg abban reménykedett, hogy időközben kiadásra kerülnek a szabad királyi városok belrendezésére vonatkozó részletes szabályozások, ezért csak jóval később, augusztusban kezdett el foglalkozni az elvieken túl, mosünár a konkrét tervek elkészítésével. A közgyűlés által kiküldött 19 képviselőből álló bizottság december 15-re terjesztette be a javaslatát, amelyet némi módosítással, de elfogadott a képviselőtestület. A város a jogegyenlőség megteremtésének feltételéül szabta, hogy a külvárosi házzal rendelkező személy megváltsa a telkét 2 pft-ért D-ölenként. Ezzel kapcsolatosan a közgyűlés azzal érvelt, hogy a belvárosi polgárok is vásárlás révén jutottak telkeikhez. Amennyiben a tulajdonba vétel megtörténik, csak akkor jut a külváros lakója 8 D-öl belső telek után 300 D-öl külső illetményhez, melyet a közlegelőből különítenek el és osztanak ki. A megváltás révén háztulajdonossá, s egyben polgárrá váló személy kaphatott fát a közös erdőből, vehette haszonbérbe a városi portákat, ta9HBML IV. A. 1011/m. 123. d. 72/1848., 73/1848., 169/1848., 170/1848., 183/1848.; IV. B. 1109/f. 3. d. 239/1849.; IV. B. 1109/f. 2. d. 108/1849.; IV. A. 1011/m. 123. d. 199/1848.; IV. B. 1109/f. 1. d. 67/1848.; IV. A. 101 l/o. 5. cs. szám nélkül; IV. A. 1011/j. 5. cs. 54/1848.; IV. B. 1109/f 1. d. 93/1848.; IV. A. 1011/m. 123. d. 202/1848.,254/1848.; IV. B. 1109/f 2. d. 84/1849.,83/1849., 103/1849.; IV. B. 1109/f 3. d. 165/1849.; IV. A. 1011/k. 217. d. 189/1848.; IV. B. 1109/f 3. d. 212/1849. _______________________
