Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár

310

több bele ( 458 ) szövéssekkel kellessék hátráltatnom s a’ mellett az események folyását is annyira kellessék félbe szalasztanom, s igy némileg értelem zavartabbá tennem. Hanem erre majd saját egyéni történetem vázlata után visszatérvén, s chronologicus rendbe a’ tragédia befejezteig levezetvén térjünk át saját parányiságunkra, s folytassuk tovább is szűk körünk eseményeit, jó lesz talán majd egykor öregségünk napjaiba ki lapozni belölle nehány sorokat, felderítésül az élet alkonyán, vagy könnyeket hullatni a’ visszaemlékezés sajgó fájdalmától a letűnt szebb napok után. ( 459 )

Leszámítva azon méltán bosszantó körülményt hogy több irkálók kik az Aradi táborozás alatt a’, törzsnél irnokoskodtak s a’ csata mezön csak egyszer is alig izzadtak meg közember létökre pártfogás után tisztekké lettek, míg én többen négy hónapos tizedes létemre csak őrmesterré lehettem beletaláltuk magunkat ismét ujj helyzetünkbe,

A’ Zászlóalj megalakittatván Zurics örnagysága alatt, Századomhoz- mely a’ 6^ vólt Kapitányuk Plathy István főhadnagyul Rikl Antal hadnagyul Matos győző neveztetett ki,- szállásul Farkas Ferencz kereskedőhöz osztatánk be Alibánnal- bár nálla soha sem vóltunk hanem otthon valónk koszton és szálláson

Otthonról lévén szálló megkell említenem hogy öreg atyámat már betegeskedő ( 460 ) gyengült állapotba találtam- kis vagyona feloszlásnak indult, a’ mostoha anya valódi mostohául kezelte mind belöll mind kívül vagyonainkat, a’ háznál a’ legnagyobb rendetlenség uralkodott melynek látása egészen elvette a’ honlétekhez minden kedvemet, úgy hogy alig vártam a’ perczet ismét hogy elszóllittassam hazulról a’ hon védelmére győzni vagy dicső halált halni a’ Hazáért a’ csata mezején

Az általunk át vett veress bő nadrágos és zerge bőr sapkás bozontos rusznyákok ki képezése ki- mosdatása valóban sok időt elrabolt töllünk,- mert ezen emberek a szó teljes értelmében állati vadsággal voltak felruházva- s még is csudállatra méltó hogy szelíd bánásmód által annyira lehetett őket venni hogy rövid egy hónap alatt már úgy néztek ki mint ha már több éves katonák lettek vólna, külömben meg ( 461 ) kell valani hogy nállok az értelmiségnek bizonyos foka nem hijjányzott- s ennél fogva köny- nyen idomíthatok valának, de mit egyedül csak szép bánásmóddal lehet kivinni, nem is emlékszem hogy közzülök valaha csak egyet is testi büntetéssel kellett vólna fenyíteni, de leginkább csudálandó bennök arra fogékonyság hogy midőn ide jöttökkel anyanyelvükön kívül mást csak egyszót is nem tudtak és értettek,- alig egy hó alatt már nagyobb része tudott beszélni magyarul, s a’ vezény szavakat egészen betanultákMi fegyvereinket még Aradon elhagyván egészen mostanig fegyvertelenek valánk s az ujjoncz csapatok is csak a’ fegyver nélküli gyakorlatokra tanítottuk,- mi a’ mint a’ felszerelés meg történt, azonnal elkezdődvén mindennap folytattatott- ( 462 )

Ruházata e’ csapatnak egészen elütő vólt minden általam eddig s azután látott csapatokétól jelesen fehér posztóból készült attilla veres sinórzattal, kék nadrag és fekete sapka hármasszinü sinórral és kokárdával,- mi valami festőileg nézett ki, s valóban igen szép viselet is lett vólna békességes időben, de ily háborús időben nem viselhetvén úgy gondját mint kellett vólna, de meg más részt az ujjonnan beosztottaknak már nem jutván ilyen attilla hanem külömbözö kék és tubákszin valami tarkasággá, majd későbben pedig a’ fehér attillák szennyesedvén, piszkossá változott át az egész csapat, mind addig míg később ezek egészen elenyészvén mindnyájának honvédszin attilaja lettItthon létünk alatt mint őrmester kivált átalakítás s szervezés idejébe sok dologgal lévén elfoglalva a’ már akkor beállott Országgyűléseken nem ( 463 ) vehettem úgy részt mint óhajtottam vólna egyéb iránt mikor szerét tehettem mindég örömest jelentem meg a’ remek beszédek halgatására, bár az időben mint a’ féle katona ember politicával nem igen törődtem, az igaz hogy nem is igen értettem hozzá,- pedig ilyen időbe minden ember politicus,- csak a’ jó katona nem kinek egyedüli politikája az hogy hol az ellen- és szuronyt szegezz előre-!!

Mindég halottam hogy változásnak van alávetve minden a’ nap alatt nállunk is egy nem várt ránk nézve nagyszerű változás állott be.- ez alatt nem annyira azt értem hogy Zászlóallyunkat újra keresztelték jelesen 68k helyett lett belölle 89k- hanem azt hogy szeretve tisztelt Őrnagyunkat a”Zászlóalytól elmozdították, vagyis inkább előmozdították, kineveztetvén ( 464 ) ő Mármaros, Ugocsa, Bereg katonai kormányzójának alezredesi ranggal mely elölépésén a’ mennyire örültünk egy részről, mésrészröl igen fájt tölle megfosztatnunk, kivel már megszoktunk jót rosszatt együtt tűrni, ki annyi szerencsétlenséen keresztül győzedelmesen vezetett át bennünket, ki katonákká képezett bennünket, ki meg alapitá a’ csapat dicsőségét hir nevét- - s általa magaét hogy az alapja lehessen későbbi nagyságának- de katonának szólni nem szabad- tűrni kell, itt csak, s ha fáj is a’ parancsolat vakon engedelmeskedni kell annak való-