Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár

__________________________________________________________3JJ_

ba

n megható és érzékeny vala a’ búcsú, mellyet a’ Péger ház előtt felállított Zászlóalytól lovon ülve vön s könnyezve bocsátánk öt utára- kit talán utolszór látunk az életbeÖrnagynak hellyébe valami Kunsági születésű Coliig nevű ember ( 465 ) neveztetett ki, külömben azt mondták hogy érdemes egyéniség mert Pétervárad megtartásába neki is része vólt, ezt meg is hiszem, mert a’ bent vólt Don Miguelek és Sándorok minden tisztet összefogdosva kitűzték a’ tricolort s itt ez egyszer megfordult a katonai regula mert a’ tiszteknek kellett engedelmeskedni- ilyen forma érdeme vólt tehát neki,- én ugyan mást benne sem első tekintetre sem későbben fel nem fedezhettem, hacsak a’ palinkaivást s részegséget is erénynek nem nevezzük.- Külömben látszott rajta hogy Káplár pálcza alóli avangirozott mert tulszigoruságig keménynek sőt gorombának tüntette fel magát mindjárt első fellépése alkalmával midőn minden őrmestereket maga elébe rendelvén ujj magyarsággal adá élőnkbe rendszerét- - mi nem sokat különbözendett a’ Muszka regulától, ha alattasai is muszkák lettek vólna (466 )

így teltek az idők egész Február közepe tájáig, midőn hogy embereink fegyvert is lássanak már valami apró Karabinákkal ajándékozták meg a’ Zászlóallyat, melynek fogására betanítván embereinket, még okos dologra is kezdték az Orosz atyafiakat használni jelesen elküldték őket őrségre a’ puskaportoronyhoz, Sóházhoz gyárakhoz- satb. de már nagyvárosi életünk sem soká tartott- mert csak hamar jött a’ parancsolat- hogy Február 25n indulunk Bujvárosra / Balmazújváros / a’ tartalék hadosztályhoz

En Szállás csinálőnak neveztetém ki s egy nappal előbb indulék Vetéssy / Vértessy István / hadnaggyal a’ kitűzött helyre búcsút véve a’ nagy Debreczentől mely a’ szó teljes értelmében akkor nagy vala, nemcsak azért mert Magyar Ország fővárossá vólt ( 467 ) hanem azért is mert annyi vólt benne a’ nép és a’ roppant katonaság hogy minden ház tele vólt, s az Uttczán - mintha csak mindég a’ régi Országos vásár vasárnapja lett vólna úgy nyüsgött az emberi tömeg- mint a szélvész által felkorbácsolt tenger hulláma

Február 25n tehát Újvárosra értünk s elszállásoltattunk e’ feneketlen sártengerbe merült városnak legsárosabb részébe egy paraszt gazdához ketten AlibánnalUjvároson a’ 12^ Tartalék hadosztály állomásozott Asbotli Lajos parancsnoksága alatt, s mi is ennek levőnk kiegészítő részei a’ fegyver gyakorlat betanulásáig- melyhez kimenetelünkkel azonnal hozzáfogánk s naponta folytatánk- ( 468 )

Kapitányunk Platliy István még meg nem érkezvén főhadnagy Rikl az egész Szazad vezényletét reánk két őrmesterre bizá úgyhogy Alibán vitte a’ század számadásait én az élelmezést, gyakorlatot,- Ekközben Zsámbokréti Lajos lön a’ Hadosztály parancsnok, s mi más oldalra szállásoltatánk, mi ketten őrmesterek egy Zsidóhoz közel a’ Város házához s ámbár mi a legszebb húsokat s a’ mennyi kellett vittünk mindegy a’ gazdának,- a Zsidó koszttal csakhamar megelégedtünk, s át tettük élelmezésünket egy parasztgazdahoz hol Alakfi és Davidhazi káplárok szállásoltak, de szállásunkat itt megtartók.

Ezalatt megérkezett Kapitányunk is ki valaha császári őrmester vólt s mert egyszerre századossá lett ki neveztetését annak köszönheté hogy a’ Kápolnai csata után veretten visszavonuló császári csa ( 469 ) patok közül Mkövesden / Mezőkövesd / egy beteg ezredes Chargenet hátra maradt nehány vadászt s több társszekeret magával az ezredessel együtt, mint Kálón lakó gazdatiszt véletlen megtámadás által elfogott- nehány szinte a’ Magyar tábortol elszakadt honvéd és 2 huszár segítségével s a’ Magyar Kormánynak átszolgáltatott,- külömben természete mint afféle császári szolgálatban megrögzött emberé vad, indulatos s a gorombaságig követelő vólt és hideg- külömben én ezt fel sem vettem, mert velem s másik társammal sem gorombáskodott soha, mert látta hogy értelmes tanult emberekkel van dolga.- A’ vezény szavakat soha meg nem tudta tanulni, s sokszor igen nagy bakokat lőtt, mely miatt a’ gyakorlat mellyet mi Zurics szellemébe a’ legjobban betanitánk- sokszor igen rosszul ment ( 470 ) mely miatt ő mindannyiszor indulatba jővén, a honvédeket egy mozzanatért vagy féretekintésért kardlappal irtozatos szitkok közt, kegyetlenül elverte sőt leverte a’ sorbaMindezen bánásmódok a legénységet igen elidegeniték tölle, úgy hogy az mint későbben is soha hozzá parancsra menni nem mert, hanem minden reményét és bizalmát bennünk hellyezé- hozzájárult ehez az Őrnagynak Collignak a’ tisztek és altisztek irányábani kegyetlen és sértő magaviseleté is.

Mindezen okok megtennék a már régebben elhintett elégedetlenségnek gyümölcsét, mely csak alkalomra várt hogy borzasztóan kitörjön,- mi ha kivált önként is keresteték, nem szokott hijjányzani

Közelgett Martius 15e a’ Magyar Szabadság második fordulati évnapja, ennek ünnepélyesen leendő megün ( 471 ) neplésére készült az altiszti kar, de készült egyszersmind bizonyos Demonstratióra is az Őrnagy ellen, mely ekkor lett vólna végrehajtandó, sokáig tanakodott mint kellene láb alóli eltenni ezen Zsarnokot, de ez igen veszedelmes tréfa lévén háborús időbe, egyik sem akarta koczkára tenni életét, elhatároztatott tehát legalább magunkra nézve ártalmatlanná lenni az alkalom meglett-