Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár

________________________________________________________________________________ 289

Történik hogy a szomszéd oláh falu Sustaravecz / Szisztaravecz / a kívánt élelmiszerek kiadását s engedelmességét megtagadva melynek okozója a Temesvári kormánytul megfizetett s több oláh falvakat lázadásra ellenszegülésre biztatva bejárt oláh biró és pap vala. ezen falu belieknek az engedelmesség s kötelességük tellyesitésére lett megtanítása után a bírót és a papot elfogva egy nálla talált egy fontos kis vaságyával együtt lippára hozánk, hol katonai visgálat után a pap ártatlannak ( 311) találtatván s esküjét az alkotmányra letevén a makacs biró Moisele Mitru - halaira Ítéltetvén az 1° század felállítása s látása előtt, a 2^ század által a vesztő helyre kisértetett s az rajta végre is hajtatott, November 10n 848. - Századunk bár ezen reggelén jövénk csak haza újra ezen hely közelébe eső úgynevezett mészgödrökhöz rendeltetett előörségre, a Hosszúszui / Hosszúszó / útra, - az eső egész éjjel egyre szakadt mitől egy vásártérről hozott fasátor vedett vólna bennünket de alóli a hegyről futó viz a sátoron rohanva járt keresztül, úgyhogy le sem lehetett ülni másnap szombat lett vártuk a felváltó csapatot de az meg nem érkezett, hanem estve felé jött egy század ( 312 ) Debreczeni - nemzetőr, kik már egy hét ólta két század gyalog s egy század lovas csapattal itt valának. - kik azomban nem felváltás hanem csak erössités végett jövőnek, azomban már a kenyeres tarisznya is kiürült s a has megürültebb lett, de távozni nem lehetett s igy csak éhezőnk, eljött az éjj korom sötétséggel s sürü őszi ködös eső szitált egesz éjjen át, de mi azért szüntelen patrolirozánk egyik őrállomástól a másikig, borzasztó hegyhasadekokon erdőkön bokrokon keresztül késő estve érkezett ismét egy század Debreczeni nemzetőr űrállomásunkra, de kiknek rendeltetése egy másik az úgynevezett epreskerti állomásra lévén kitűzve s ide csak tévedésből vetődtek én vezetem el őket a körül 4e^ most ( 313 ) földre álló nevezett poszthoz, kik feher szűrökbe jővén utánnam, s az szélső őr által észre vétetvén, az minden ály vezényszó v / vagy / tábori jel kérése nélkül hellyeröl eltávozva, rémülten lármázá fel a sátorba alvó őrcsapatot, kik, minden ellentállásra gondolás nélkül gyávául a közel szöllös kertekbe menekültek Káplárjuk M L óval - támadó oláhoknak gondolva bennünket. - elannyira hogy őket kiabálás keresés után is vissza hini de megtalálni sem lehetett, igy én hogy az állomás őr nélkül ne legyen, az ismert állomásokra őrt állítva vissza indulék a velem jött 3 Őrvezetővel, túl vólt éjfelén mire vissza mászánk a csúszós meredek majd lejtős utakon, elérve a korom sötétbe csak az őrtűz pislogó világainak tartva az űrállomást, - nehány a Radnai de ( 314 ) pónál beteges Josef huszárok, ménének a Hosszuszui / Hosszúszó / utón azon falu felé szemlére.

Mindezen körülmények mind más indokok veszélyt sejtettek velünk, mely valóban közel is vólt, mi kiderülni kezdett már onnan is hogy a huszárok nemsokára azon hirral tértek vissza hogy Hosszuszun / Hosszúszó / túl temérdek oláhság tanyázik, - azt is mondván hogy a helységbeli tiszttartó - mely falu a megölt Becsi hadügyminiszter Gr Latoure vólt - megígérte hogy azon esetbe ha az oláhok mozogni s megindulni kezdenének felénk, egy huszár könnyen belátható magas rúdra kötött csóvának meggyújtása által tudtunkra fogja adni. így kétségen kívülivé vált a közel veszedelem, mert tudtuk azt hogy az oláh maga erejére, s akaratjából oly közel ( 315 ) hozzánk táborozni nem merne hanem egy más hatalmas katonai erőre támaszkodva s parancs következtében lakomáz előttünk, és igy vólt.

A mindég figyelt csóva meggyújtása az éj alatt elmaradt, s álmatlanul a 3^ éjjen már átviradánk a bizonytalan napra, midőn szét láüiatánk az éhségtől káprázó szemekkel, lippáról ágyuk s csapatok vonulását pillanthatánk meg több irányba húzódni az erdő, a nevezett falu s más utakon, Abrahám Zurics s többek lóháton szemlélődve a vidéken, midőn jön a futár hozzánk is hogy a Debreczeni Nzetőr / Nemzetőr / század csatárlánczba feloszolva, a mi századunk pedig tartalékot képezve, vonuljon a falu felé én mintegy 6od magammal századunkból a csatárlánczal menni óhajtván kivállalkozánk, s még a Nemzetőrök előtt ( 316 ) felállva, mintegy kalauzul haladtunk előre a Maros völgyen s az erdő szélében, már közel valánk a faluhoz midőn egy emelkedettebb helyről a szinte völgy ölen terülő falu innenső óldalán, tarka vegyületben nyüsgő roppant számú rongyos s rendetlen oláh csordát pillantánk meg fejszékkel kaszákkal s gyéren fegyverrel - ellátva a sorok előtt fel fel tünö osztrák tisztek s altisztek által rendbeállásra, nógatva s kényszerítve, mig más akkor is a leölt libák rucák tollát kopasztásával bajlódott, s mellettük a tábor tüzénél tüzes üszkökkel mosarakat durrogaták foglalkozának jelül az indulásra, midőn jön a hir a lugosi utfelöl roppant számú rendes ellenség támadta meg a várost, mi ekkor megfordulva s szinte félmértföldnyi utat téve futva fáradtan ( 317 ) értünk a város alá, s minden parancs nélkül vonulánk az ellenség elébe - még szeredásomat is egy esmeretlen háznál hagytam a szélső soron - a kivívandó győzelem után - gondolva ismét felkeresendöt - midőn már az ellenség csordaként foglalá el a város Délkeleti részén lévő magaslatokat s elkezdődött a csata a csaták legdühösebbike - melynek rajza kővetkező levél kivonatból látható. - Kedves Szüleim ! ! - Legméltóbb hazafi bánat véteté fel velem a tollat s íratja vélem e minden igaz magyar keblet kínzó eseményt - Lippán mint onnan küldött levelembe irám 3 hétig valánk már győztesen uralkodva a környéken s mi Debreczeniek valánk urak a vidék lakó-